Kerecsényi Edit: Távol a hazától… Lendva-vidéki magyar kivándorlók és vendégmunkások (Lendva, 1994)

Az eltávozottak harmadik hulláma és a vendégmunkások

jár már lovagolni. Tudja, ki engedhetné azt meg itt magának... Ha megmutatom a szobáját, láthatja, hogy mennyi lókép és festmény van ott... Hát az biztos, hogy a gyerekek már nem jönnek haza, csak látogatóba, de okosan is teszik... Magyarul jól beszélnek, de írni nem tudnak, szlovénül meg nem is tudnak, mert csak német iskolába jártak. A Feri meg már kész villanyszerelő, és ő is keres... Az apjuk az ott van most is a ruhagyárban, de ő csak munkás, nehezen tanult meg németül, és a munkáskézre van leginkább szükség. Már nagyon várja, hogy nyugdíjas legyen, akkor jön haza a Marikával, mert őket csak hazahúzza a szívük. Aztán majd jár ki az unokákat dajkálni, meg segíteni, ha kell.”

*

E kis kötetben csak a kivándorlások főbb irányait vettem figyelembe. A Trianon következtében, majd a II. világháború végén magyarországi emigrációba kényszerült, vagy a más országokba féijhez ment, netán oda nősült személyek életútjával nem foglalkoztam, mivel az ő eltávozásuk más jellegű volt.

A Lendva-vidéki kivándorlások következményei így összegezhetők:

A tengerentúlra vándorlókkal - az útrakelők első és második hulláma során - csökkent a települések népsűrűsége, kissé több föld, a házakban nagyobb hely és vastagabb szelet kenyér jutott az itthon maradottaknak. Azok pedig, akik némi pénzzel hazatértek, korszerűsítették gazdaságukat - pl. cséplőgépet vettek -, vonzóvá tették a közösség előtt a vállalkozóbb életformát, ráébresztették az itthoniakat, hogy az értékek csúcsán nem feltétlenül a föld áll.

Az amerikás és egyéb tengerentúli kivándorlóknál azonban sokkalta nagyobb hatást gyakoroltak e vidék gazdasági és társadalmi életére az 1920-as évektől Francia- majd Németországba induló vendégmunkások szorgalmának eredményei. Az általuk hazaküldött valutából, majd később a hónapról-hónapra érkező nyugdíjból épültek újjá a házak, gépesítették a gazdaságokat, háztartásokat és nyertek új arculatot a települések. Megváltozott, nyitottabbá vált a lakosság életvitele, -szemlélete is. Az évtizedeken át Ausztriában vagy valamely nyugati államban dolgozók gyermekeinek többsége azonban már csak vendégként jár haza, s nem, vagy alig kötődik a szülőföldhöz.

42