Kerecsényi Edit: Távol a hazától… Lendva-vidéki magyar kivándorlók és vendégmunkások (Lendva, 1994)
Az eltávozottak harmadik hulláma és a vendégmunkások
is védőhálóként összetartó és óvó kapcsolatrendszer - egyben érdekszövetség - kiviláglik a hazaküldött levelekből, és nyomon követhető az adatközlésekből is. Túlnyomó részük jól megállta a helyét új hazájában. Távol a szülőföldtől a legváltozatosabb munkakörökben helyezkedtek el, s miként apáik nemzedéke, ők is igyekeztek körülbástyázni magukat barátokkal. Többnyire falujukból vagy a rokonságból házasodtak, és idő múltával többen kivitették szüleiket, testvéreiket is. Gyermeikhez is őket hívták keresztszülőnek és viszont. Többségük volt már itthon látogatóban még Ausztráliából is, és nem is egyszer. Ki sűrűbben, ki ritkábban levelez a családdal, de a hazatelepülés gondolata szinte senkit sem foglalkoztat már közülük. Néhány modell értékű adatközlés az ekkor távozott fiatalok életútjától és kapcsolatukról az itthon maradottakkal: A ma már magányosan élő gyertyánosi Kepe Margit (szül. 1910) örömnél és sokat beszélt Kaliforniában élő fiáról és családjáról, sok-sok fényképpel illusztrálva az elmondottakat... (40-41. kép.) „A Dezső 1963-ban egyszer csak azt mondta itthon, hogy édesanyám nekem elég volt itt, elmegyek szerencsét próbálni Ausztráliába vagy Amerikába. Próbáltuk lebeszélni, de nem hallgatott ránk, mert tudta, hogy aki nagyon tud meg akar dolgozni, az mindenütt megtalálja a számítását. Átszökött Ausztriába. [Más alkalomnál úgy említette, hogy fia negyedmagával szökött. Mind a négyen regruták voltak, de nem akartak bevonulni. Átúszták a Murát, miközben nejlonzsákba kötözött csekély holmijukat a hátukon mentették át a vízen.] Ott egy kicsit lágerben volt, onnét vitette ki Kanadába az egyik rokonunk, Sándor Erzsi, a testvérem lánya. Itthon bognár volt, mint az apja, meg Kanadában is egy ideig, de ott már átképezte magát asztalos szakmunkásnak, és úgy ment tovább más rokonok meg ismerősök segítségével meg ajánlására Los Angelesbe. Annak még nincs húsz éve, hogy odaérkezett, de most már építőmester, építési vállalkozó Burbankban, és öt emeletig építhet házakat. Igen szorgalmas, jól megy neki. Csak annyit mondok, hogy most augusztusban egy éve az 55. házassági évfordulónkra megszervezték, hogy jöjjön össze ismét a család. És hazajöttek mind, jött a nagy fiam meg a Dezső, meg a lányom, valamennyi a gyerekeivel, és olyan lakodalmat csaptak nekem, s olyan szép és olyan jó volt minden, annyi ajándékot kaptam, hogy még most is abból élek, amit eladogatok. Mert az öregeknek itt most nagyon nehéz az életük... Dezső már négyszer volt itthon, kétszer az egész családdal, a nagyfiam háromszor... Ezek itt a fiamnak, a Kepe Dezsőnek a három fia. Van nekik a tengeren egy kis hajójuk. És a gyerekeknek is mindenféle csónakjuk meg halász-, meg mindenféle felszerelése, és a hét végén sokat vannak a tengeren. Meg is látszik rajtuk, majd kicsattannak az egészségtől. Már nem nagyon tudnak magyarul, mert angol iskolába járnak. De mikor tavaly itthon voltak, nagyon belejöttek. Ez itt a Róbert unokám születésnapja 1984-ben Los Angelesben. (42. kép.) A többi gyerek is rokon, mert a Dezső fiam felesége, a Rudas Margit kapcai lány. Mindketten egyedül mentek ki a nagyvilágba, és már Amerikában ismerkedtek össze, ott szerették meg egymást. A Margitnak már az anyja, a sógorasszony is sokat élt Amerikában, ő 36
