Kerecsényi Edit: Távol a hazától… Lendva-vidéki magyar kivándorlók és vendégmunkások (Lendva, 1994)

A petesházi Kálecz család négy nemzedékének életútja

egyedül Miska bátyját foglalkoztatta, de amint említettem már, csak néhány hónapot bírt ki Petesházán, aztán visszament Amerikába.

Az imént ismertetetthez hasonló mobilitásé család nem számít ritkaságnak Lendva vidékén. A többieknek is meg kellett ugyanis ragadniuk minden alkalmat, hogy rokoni támogatással és a jól működó kapcsolatháló védelmében a nyomorból kivergődhessenek, új életet kezdhessenek, hogy legalább viszonylag tisztes jólétet teremtsenek családjuknak. Ennek érdekében minden bizonnyal éltek a születésszabályozás valamely módjával is, hisz alig lehet véletlen, hogy az elvándorolt családokban két-három gyereknél több szinte sehol sem született.

A Kálecz család története azért is tanulságos számunkra, mert rámutat, miként működött a falusi társadalomban az információs lánc, hogyan élte és szenvedte meg az egyén otthon s a távolban a családból való kiszakadást, az idegen közösségbe való beilleszkedést, s miként kényszerítették az anyagi gondok vagy más problémák nemegyszer továbbvándorlásra és újrakezdésre.

A következőkben külön-külön foglalkozom a bevezetőben már említett, a Lendva-vidéki magyarságot megcsapoló három kivándorlási hullám indítékaival, jellegével és intenzitásával, a kivándoroltak és az itthon maradtak közötü kapcsolatok alakulásával, végül összegzem a tanulságokat.

19