Kerecsényi Edit: Távol a hazától… Lendva-vidéki magyar kivándorlók és vendégmunkások (Lendva, 1994)

A petesházi Kálecz család négy nemzedékének életútja

őket. Az ura is beleegyezett, pedig az nem is ismerte a Pistáékat, de magyar ember volt az is, Kanadában ment már hozzá a Kati. így végül jól járt a Pistánk, mert így nem szegény Amerikában, hanem Kanadában kötött ki. ő is munkás lett, de amellett muzsikált mellékesen zenekarban is. Itthon is muzsikált már, a Vida zenekarában ő volt a prímás. Valódi mesterember volt. A gyárban is megbecsülték, mert ott is mindent meg tudott csinálni, azért jól keresett. Még hegedűt is csinált, s mindenféle faragványokat már gyerekkorában is.

És az élet valóban egy regény. Mert a Pistának is két gyereke lett, az idősebb, a Pista 1951-ben (11.17.), az öccse talán 1953-ban (11.18.) született, velük szöktek át a határon. Pista repülő-mechanikus lett, Józsi pedig pilóta. Többször is voltak Torontóból itthon az apjukkal. És a Pista gyerek Csentén megismerte a Koczon Kati (aki kivitette őket) testvérének, a Józsinak a lányát, Klárikát, és elvette feleségül. Nagyon boldogan élnek. A Koczon család ugyanis ugyanolyan népes volt, mint a miénk, jutott belőlük bőven Amerikába, de maradt belőlük itthon is. Ez a Koczon család az itteni viszonyok között jómódú volt, mert az öregeknek még 14 holdja volt, de amikor az öregek meghaltak, és nyolc felé kellett volna a földet elosztani, kevés maradt volna egynek. Azért mentek el néhány an.

Ennek az ifjabb Kálecz Pistának és a Koczon Klárikának megint csak két gyereke van, két fiú (III.26—27.). ők mind Montreálban élnek, és éppen most írta a testvérem, az öreg Pista, hogy nem tudja, hogy az idén mikor tudnak hazajönni, mert az első unokája, a Henrik úszótehetség, és bekerült már az olünpiai keretbe. Más versenyekről van már három aranyérme...”

Az eddig elhangzottakat - bár négy óra hosszat, s a témától el-eltérve - egy ülésre mesélte el Anna asszony. Amikor legközelebb felkerestem, hogy gyermekei életútjáról faggassam, egyéb munkája lévén, kevés ideje volt számomra, azt követően pedig nem találtam otthon. Ezért 5 gyermeke, 11 unokája és 11 dédunokája életének alakulásáról csak vázlatos képet adhatok. Mégis érdemes életútjuk állomásait még ilyen töredékesen is közzétenni, hisz kitűnően példázzák e család életerejét és szorgalmát (II. leszármazási tábla).

A családi fényképgyűjteményről reánk tekintő legidősebb leány, Gizi (11.12.) 1932-ben Petesházán született, és gyári munkás lett Lendván. 1952-ben feleségül ment Cávcic Stefanhoz, a NAFTA Vállalat technikusához. Ma is Lendván élnek.

Három gyermekük született. Marika (III.15.) Ljubljanában ápolónő, és 1974-ben ment férjhez egy maribori ekonomiszthoz. Két leánykájuk közül Vesna (IV. 1.) 15, Nadja (IV.2.) 11 éves, ők dédunokák.

Jadranka (III.16.) 1975-ben Olaszországba ment féijhez. Ő ekonomista. Félje, Fabio egy nagy autógyárban dolgozik. Nekik is két gyermekük van: Dávid (IV.3.) 14, Laura (IV.4.) 11 éves. Mindkét család hazalátogat néha, elég gyakran leveleznek vagy telefonálnak egymásnak, és sok fotót küldenek.

16