Nagy Zsuzsa: Szakítok éneket (Újvidék - Lendva, 2004)
Semmit öltve
A szív micsoda? És a vér, mely sejtjeim táplálékát hordja szét? Szorgalmát sejtjeimnek ki rendelte el? S szerveim életem bennem miért szolgálják? És vérem, mi származásom írja, enyém? Lám, válni tőle nem tudok. Miért nem vagyok valaki más s miért éppen én, és mért vágyódom sokszor másokért? Minek a tudat, ha örökösen kérdez, s a választ újra a vér adja meg? Amíg sejtből sejt lesz, élve él az élet, s arcomon a lég szendergőn lebeg. Kérdésem, már látom, nem is oly világnyi, balgán, önjogán szól az értelem, hisz válaszul talán elég e bogár, mi kezemre száll, s érinti életem. 84
/
