Varga József: Nyelvhasználat, névdivat (Lendva, 1999)
1. Bevezető
1. BEVEZETŐ A Mura mentén élő őshonos szlovén és magyar nemzetiségű lakosság 31 vegyesen lakott faluban él az úgynevezett kétnyelvű területen a Szlovén Köztársaság északkeleti részén, a Göcsej, Hetés és Őrség tájegységein, a szlovén-magyar határ közelében Hódostól Pincemajorig. A 13 göcseji falu: Alsólakos: Dolnji Lakos, Csente: Čentiba, Felsőlakos: Gornji Lakos, Gyertyános: Gaberje, Hármasmalom: Trimlini, Hosszúfaluhegy: Dolgavaške gorice, Kapca: Kapca, Kőt: Kot, Lendva: Lendava, Lendvahegy: Lendavske gorice, Petesháza: Petišovci, Pince: Pince, Völgyifalu: Dolina. A 8 hetési község: Bánata: Banuta, Dobronak: Dobrovnik, Göntérháza: Genterovci, Hídvég: Mostje, Hosszúfalu: Dolga vas, Kámaháza: Kamovci, Radamos: Radmožanci, Zsitkóc: Zitkovci. A 10 őrségi település: Berkeháza: Berkovci, Csekefa: Cikečka vas, Domonkosfa: Domanjševci, Gerőháza: Lončarovci, Hodoš: Hodoš, Kapornak: Krplivnik, Kisfalu: Pordašinci, Pártosfalva: Prosenjakovci, Szentlászló: Motvarjevci, Szerdahely: Središče. A muravidéki szlovének, magyarok és horvátok nyelvhasználatának érvényesülését a különböző életszituációkban kevés tudományos hazai és külföldi kutatóintézmény és magánszemély próbálta hitelesen megállapítani, illetőleg rögzíteni az elmúlt néhány évtized alatt. Az esetleges kutatások eredményeit is csak részben hozták nyilvánosságra a különböző írásos tájékoztató anyagokban, Jolyóiratokban, tudományos közleményekben és külön könyv alakban. Azt kell mondanom tehát, hogy ezek a kutatások általában csak részben érintették a három nyelv széleskörű alkalmazását, illetőleg érvényesülését az itt élő két őshonos nép életvitelének mindennapos gyakorlatában. Legtöbbször az anyanyelveknek az oktatáson belüli érvényesülését - a szlovén és a magyar nyelv alkalmazásának a lehetőségeit és megoldását -, a nyelvi 7
