Varga József: Nyelvhasználat, névdivat (Lendva, 1999)

2. Az anyanyelv (szlovén, magyar, horvát) használata és a névdivat

2.2. A kérdőív tíz területe (problémaköre):

A megkérdezettek, azaz férjek, feleségek, gyermekek saját közlései a következőkre vonatkoznak:

1. A hivatalos és nem hivatalos személynévhasználat a különböző helyzetekben és érintkezésekben.

2. Születési adatok.

3. Az anyanyelv és a nemzetiség - saját bevallás szerint.

4. Az anyanyelv használata (szlovén, magyar, horvát) a családban, a munkahelyen és a közéletben.

5. A nyelvek (szlovén, magyar, horvát) érvényesülésének aránya a családban, ugyancsak az érintettek megállapítása alapján.

6. A nyelvek (magyar, szlovén, horvát) alkalmazása, illetőleg érvényesülése; ennek foka a nevelési-oktatási folyamatban, az intézményekben, a másokkal való érintkezés szituációiban (önálló kijelentések alapján).

7. A három nyelv (magyar, szlovén, horvát) érvényesülése, jelenléte a közéletben.

8. Az anyanyelvtudás fontossága, használata a vegyes házasságokban. Itt csak a magyar nyelv érvényesülése érdekelt.

9. Milyen szinten kellene tudniuk az anyanyelvűket, esetünkben a magyar nyelvet a vegyes házasságokban élő személyeknek?

10. Az adatközlők véleménye szerint meddig beszélnek még magyarul a Muravidéken?

A kérdésekre általában külön-külön válaszoltak a férjek, a feleségek és a gyermekek, vagyis önállóan alkottak véleményt, amennyire ez lehetséges volt. (A csecsemők és a túl fiatal gyermekek helyett a szülőktől kaptam az adatokat.)

Megjegyzés:

Az igaz, hogy a kutatáskorfigyelembe vettem mindhárom nyelv (szlovén, magyar, horvát) alkalmazását, illetőleg azok érvényesülését általában, de

13