Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)

A Szlovéniában készült interjúk / Intervjuji izvedeni v Sloveniji

ELBESZÉLT TÖRTÉNELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NA ZGODOVINSKE DOGODKE

radioamaterskega društva, foto-kino kluba Lendava. V ta društva smo pritegnili tudi mladino. Dvakrat na leto smo jim preko šol približali tehniko, jim organizirali radioamaterske tečaje. Veliko teh mladih, ki so se udeleževali naših krožkov, smo rešili ceste, oziroma gostiln. Veliko naših fantov je takrat opravljalo izpite iz teh dejavnosti, kar mi je bilo v zadovoljstvo.

14. Dr. Varga József:

A FINÁNCOK PUSKASZURONNYAL VÉGIGBÖKÖDTÉK A BÚZAKÉVÉKET A KOCSIN

1930-ban születtem Verőcén (Virovitica) a mai Horvátországban. Két és fél éves koromban kerültem Göntérházára a nagybátyámékhoz. A magyar és a jugoszláv, majd később szlovén határ tőlünk 800 méterre van. Nem mondonám azt, hogy valami rózsás volt itt a helyzet. A régi Jugoszláviában, mint gyerekek, még ki se mertünk nagyon menni, amikor a csendőrök megjelentek. Még a szekrény mögé is elbújtunk, sőt még a felnőttek is elrejtőztek, mert eléggé szigorúak voltak. Kishatárforgalmi engedéllyel ugyan át lehetett menni a határon, de csak azoknak, akinek a határon túl is volt birtokuk. Én egyszer jártam a határon túl akkoriban búzáért mentünk. Akkor is a fináncok puskaszuronnyal végigböködték a búzakévéket a kocsin, hátha csempészünk valamit. 1941 után egészen megváltozott a helyzet. Akkor szabadon járhattunk át, templomba is oda jártunk. Gáborjánházáról pedig a gyerekek ide jártak iskolába, ahol a gáborjánházi jegyző felesége tanított magyarul. Egészen más volt a helyzet '45 után. Akkor volt a legszigorúbb a két ország közötti határ. Volt egy százméteres sáv, ahova csak külön engedéllyel lehetett belépni. Nekünk két rétünk is volt ebben a sávban. A jugoszláv határőrök ellenőriztek is mindenkit. Emellett volt egy 15 méteres sáv a határ mentén, melyet nem szabadott megközelíteni. Ezt a határőrök szokták kaszálni, vagy valaki más, akinek volt hozzá engedélye. A határ magyar oldalán két sor drótkerítés volt egymástól vagy 10 méterre, közötte aknák, valamint egy 50 méteres felszántott, gereblyézett kigyomlált terület, ahol a szomszéd falvak népe vigyázott arra, ha netán valaki nyomot hagyott volna ezen. Emellett pedig akadályként drót is el volt húzva, mely megrántva kilőtt egy rakétát figyelmeztetésül. Ha pl. egy nyúl véletlenül hozzáért ehhez a dróthoz, a rakéta jelzett és megjelentek a magyar határőrök. De egyébként békés volt a határ menti élet, különösen a hatvanas években, amikor már lecsendesültek a háború utáni kedélyek, megszűntek az atrocitások. Akkoriban a határt csak Szabadka mellett tudtuk átlépni, ott volt az egyetlen határátkelő. Az egyik budapesti rokonunk így két napig utazott, amire ideért.