Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)
A Szlovéniában készült interjúk / Intervjuji izvedeni v Sloveniji
ELBESZÉLTTÖRTÉNELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NA ZGODOVINSKE DOGODKE danes kot vinar srečujem s tistimi cariniki, ki smo se jih takrat tako bali, danes pa smo dobri prijatelji. 4. Dominko Mária: A KÉTNYELVŰSÉG BEVEZETÉSÉNÉL VOLTAK PROBLÉMÁK Lendván, amikor 1949-ben elsős voltam, nem volt magyar tagozat, mert nem volt elég (magyarajkú) gyerek, azért mi, hármasmalmiak, Csentébe jártunk. A harmadik osztályban már volt Lendván is magyar tagozat, negyedikben viszont újból Csentébe kerültünk. A négy osztály elvégzése után az algimnázium első és második osztályát én magyarul végeztem. (A továbbtanuláshoz) Szlovéniában (akkor még) nem volt magyar középiskola, nem volt lehetőség a továbbtanulásra magyar nyelven. Mivel a szüleim nem tudtak elküldeni Vajdaságba - mert csak ott voltak magyar iskolák - azért a harmadik gimnáziumban - ez a mai nyolcadik osztály - átléptem szlovén tagozatba és a két utolsó évet szlovén nyelven fejeztem be. Mivel Muraszombatba nem lehetett utazni, a kollégiumra pedig nem volt pénz, ezért Varasdra iratkoztam a klasszikus gimnáziumba, ahova minden nap vonattal jártam. A gimnázium után nem tanultam tovább, mert akkor adódott egy lehetőség a lendvai iskolában, hogy dolgozhassak, aminek nagyon örültem. Később már munka mellett elvégeztem a főiskolát is. A kétnyelvűség bevezetésénél voltak problémák. Nagyon nagy problémák, mert egyesek azt gondolták, hogy a gyerekek nem kapnak majd annyi tudást a kétnyelvűséghez szükséges magyar órák miatt. Mert hát nem létezik, hogy ugyanannyi tudást nyújtsanak a többi tantárgynál, mivel a magyar órák miatt csökkent az egyéb órák száma. Volt egy nagyon csúnya eset, amikor majdnem bíróságra kerültek a dolgok. Ennek hatására egy átfogó felmérést csináltak, mellyel bebizonyították, hogy nem kevesebbet, hanem többet kapnak a gyerekek egy ilyen kétnyelvű iskolában, mert jobban megszokják a munkát, megszeretik egymást és a közösségben jobban közreműködnek, és a tudás ugyanolyan szinten van, mint egy egynyelvű iskolában. Mi, akik megpróbáltuk, hogy mi az nem tudni szlovénul, mi teljes szívvel támogattuk a kétnyelvűséget, mert az egy borzasztó élmény, amikor mint tiszta kitűnő diák - nem dicsekszem, mert én az voltam - átmentem a szlovén tagozatba, nem tudtam máshol érvényesülni, mint a számtannál, mert ott nem kellett beszélni. Bár voltak szlovén óráink (a magyar tagozatokban), az szinte semmi sem volt. Nem voltunk képesek szinte egy mondatot elmondani. Sajnos nagyon sok magyar ajkú gyerek - akik most már idősebbek - elveszett emiatt, mert a szüleik egynyelvű szlovén iskolába Íratták be őket, így nem ismerték meg jól a magyar nyelvet, sose tudták úgy megszeretni a történelmet sem, mert nem használták a nyelvet. Ezért vannak még most is problémák,
