Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)

A Magyarországon készült interjúk / Intervjuji izvedeni na Madžarskem

ELBESZÉLT TÖRTÉN ELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NA ZGODOVINSKE DOGODKE

deszkán feküdtünk egymás hegyén-hátán. Embertelen, egészségtelen körülmények közt éltünk. A hófúvások, a mínusz huszonöt fok megakadályozása miatt, mohával próbáltuk a réseket betömni, többször sikertelenül. Közben lebetegedtem. Kiderült, hogy vizenyő gyűlt fel a mellhártyámon és megcsapoltak. Az orvos és egy idős ápolónő segített a felépülésemben. Amikor megtudták, hogy 19 éves vagyok és tizenöt évre ítéltek, sokat sajnálkoztak rajtam. 1947-ben visszakerültem a 13-as tábori körzetbe, később a kórházban ápolóként tevékenykedtem 1950 januárjáig. Utána három éven keresztül a hadsereg céljára termelő ruhagyárban dolgoztam, hétszáz társammal együtt.

Végre 1953. július 2-án visszajöhettem hazámba nyolc és fél év meghurcoltatás után. Lendvakecskésre, szülőfalumba december elsején érkeztem. Boldog érzés volt édesanyámmal, édesapámmal találkozni annyi szenvedés, kálváriajárás után.

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Legfőbb Bírósága 1972. március 30-án rehabilitált. A Katonai Törvényszék ítéletét megsemmisítették, hatályon kívül helyezték, a „bűncselekmény tényállásának hiánya miatt". A Gulagosok közül már csak alig élünk páran. Szak István tornyiszentmiklósi sorstársam 2011-ben, Rózsás János 2012-ben hunyt el.

11. Ferenc Sánczi:

18-LETNI UJETNIK GULAGA 8 LET

Rodil sem se 6. maja 1927 v Lendvakecskésu. Starši so se preživljali s poljedelstvom. Ljudsko osnovno šolo sem obiskoval v Rédicsu. Jeseni leta 1944 so nas kot t.i. levente (gojence, mladince iredentistične in šovinistične vojaške organizacije) odpeljali v II. svetovno vojno.

Po popisu na stadionu ZTE v Zalaegerszegu smo morali prepešačiti pot do Zákánya, kjer smo na obrežju Drave kopali strelske jarke. Nastanjeni smo bili v okrožju Legrada na Hrvaškem. Med tem so krožile novice, da tiste, ki so se javili v Podravsko legijo, ne bodo odpeljali v Nemčijo. Zbirno mesto za te je bilo v Tormaföldu (350 oseb), kjer so spomladi 1945 začeli vojaško usposabljanje. Poveljnik je bil József Solymosi (s pravim imenom Aurél Strob), ki seje z motorjem vozil okoli v obleki brez činov. 28. aprila 1945 so nas vrgli preko meje, na drugo stran Drave, na Hrvaško, z vojaškimi nalogami. Kmalu so nas ujeli Bolgari. Ročne granate in puške smo vrgli v Muro. Bolgarski vojaki so nas predali Rusom. Po tistem smo bili deležni krutega maščevanja. Po zasliševanju so nas Rusi spremljali do Gradca, kjer je 2. junija 1945 sovjetsko vojaško sodišče sodilo naši skupini - izrekli so tri smrtne obsodbe in 11 zapornih kazni. Jaz sem dobil 15 let zapora. 15. junija 1945 so nas v Gradcu spravili v vagone in nas 35 dni peljali v zapor v Odeso. V en vagon so spravili 90 oseb. Zaradi groznega potovanja je nekaj ljudi umrlo že med potjo. Umrle so položili ob progo. V zaporu ni bilo ne postelj ne druge opreme. Od tukaj so nas odpeljali v zapor v Kijev, 1. novembra pa v delovno taborišče v Mordovio. To delovno taborišče je bilo sestavljeno iz 36 okrožij, vlak pa je vozil po celem taborišču. Najprej so me dali v 19. okrožje. V taboru so bili ljudje vseh narodnosti