Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
ink szerint voltak ugyan kivételek, azaz pozitív példák is, de jellemzőbb volt, hogy a magyarul nem tudó szlovén tanító éreztette fölényét és a kisebbségieket másodrendűnek tekintette. A Király fiúk a megkülönböztetést saját bőrükön is tapasztalták. E tekintetben a helyzet csak jóval a háború után, az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején javult valamennyire. Király Ferenc elégedetten nyugtázta, hogy a sok megpróbáltatás ellenére ők - még ha hosszabb-rövidebb ideig másutt próbáltak is szerencsét - itthon maradtak. Azok közül a fiatalok közül ugyanis, akik egykor osztálytársaik vagy munkatársaik voltak, sokan a hazától távol kötöttek ki, és végérvényesen idegenben telepedtek le. Többen a katonaság elől, mások a rendkívül súlyos gazdasági-politikai helyzet miatt „menekültek el”. Király Lajos a szabadkai algimnázium után építészeti szakközépiskolába járt a bácskai városban. Tagja volt annak az első generációnak, akik már négyéves középiskolai program szerint végeztek; korábban ugyanis hároméves volt a középfokú oktatás. A szakközépiskolában a szaktantárgyakat már inkább szerb nyelven oktatták. Ettől függetlenül szakmai tekintetben kiváló intézménynek minősítette egykori szakiskoláját. Mivel jó tanuló volt - ezt öccse, Ferenc is többször hangsúlyozta úgy tűnt, felsőfokú képesítést is szerez. Az érettségi után azonban Lajost nagyon várták a lendvai Remont, később Gradbenik építőipari vállalatba, ahol akkoriban nem voltak hazai szakemberek, ezért közvetlenül a középiskola után nem folytathatta tanulmányait. Csak jóval később fejezte be a zágrábi építészmérnöki főiskolát. Közben eleget tett katonai kötelezettségeinek, és több évet az építőipari vállaltnál dolgozott. Az 1956-os forradalom után Lajos feleségének szüleihez is jöttek rokonok, magyarországi menekültek, Tornyiszentmiklósról. Szlovéniában Bori településen működött gyűjtőtábor, későbbi nyugatra távozásuk előtt a hatóság oda helyezte a fiatal házaspárt,. Lajos neje sokat áldozott a menekült rokonokra, hisz azok ruha és minden egyéb nélkül szöktek át a határon. Később a gyűjtőtáborban anyagilag is segítették őket, és tették ezt szeretetből és emberi kötelességtudatból. Más kérdés, hogy segítségükért soha, a későbbiek során sem kaptak még szóbeli köszönetét sem... 97
