Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

hegyen, csak annyit mondott neki valaki, hogy elmentek. Ő este visszament Lendvára, de ott sem talált senkit. Nem tudhatta, hogy szerettei Hármasmalomban vannak. Még tízéves sem volt, de feltalálta magát, és elment a másik nagyanyjához, Alsólakosba. Rettenetes látvány tárult elé az úton is: hullákat, összeroncsolódott embereket több helyen látott. Másnap reggel aztán szerencsére már otthon találkoztak, és nagy volt az öröm, hogy ismét együtt lehettek.

Közvetlenül a II. világháború után a Lendva-vidéken nagyon nehéz volt a megélhetés. Mindez beszolgáltatásokkal párosult, ami a helyzetet még elviselhetetlenebbé tette. Akkoriban a végrehajtók nemegyszer kiszedték az ólakból a sertést, vagy akár elhajtották a tehenet is.

A háború után a Király testvérek ismét iskolába kezdtek járni. Lajos az algimnáziumot kezdte. Az első osztályt valahogy még befejezte, de a nyelvi nehézségek miatt a második már nem sikerült neki. Ezért a család úgy határozott, Szabadkán folytatja tanulmányait, az ottani algimnáziumban. Ott is érettségizett. így 1948-tól 1954-ig a nevezetes bácskai városban élt.

Az iskoláztatás nagyon nehéz volt, hiszen - állításuk szerint - a háború után a Király családtól mindent elvittek, csupán a legszükségesebbet hagyták meg. Az édesapjával korábban szorosan együttműködő egyik iparostárs kapott meg szinte mindent, mert ő közel állt az új hatalomhoz. Lajostól egy időben az étkezést is megvonták a diákotthonban, mert a lendvai hatósági szervektől olyan információk érkeztek Szabadkára, hogy ők kulákok. Volt úgy, hogy két-három héten át csak a piacon vásárolt babot ette. Időközben édesanyjuk is megbetegedett, 1952-ben meg is halt.

Lajosnak ma az a véleménye, hogy Szabadka életszínvonala akkoriban fejlettebb volt a muravidékinél, de ott is csak nehezen lehetett megélni. Vásárolni alig lehetett valamit, volt, hogy egy pár papucsért már éjjel két órakor sorba kellett állni, aztán mire odaért az illető a kereskedőhöz, a portéka elfogyott.

Ferenc számára is nagyon nehéz volt az iskola folytatása szlovén nyelven. Őszintén állította, hogy azt sem tudja, hogyan fejezte be a negyedik osztályt, hisz alig tudott néhány szót szlovénul. Ismételt is osztályt. Azt is hangsúlyoz-95