Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
követően folytatták útjukat Lendva irányába. A délután folyamán egy másik német katonai csoport egy ágyút vontatott Göntérházára, amit az egyik főút menti telken úgy állítottak fel, hogy a csöve Rédics felé nézzen. Az eseményre összeseregletteknek furcsa volt, hogy miért néz az ágyúcső Rédics, azaz a szövetséges Magyarország felé, de kérdésükre nem kaptak választ. Karcsi bácsi úgy tudja, s ezt többen mások is elmondták, hogy a német katonai megszállást követően a környékbeli emberek titokban eljártak Lentibe, és kérték a magyar katonai szerveket, hogy vegyék birtokukba az egykor magyar fennhatóságú területet. Károly szerint ily módon kellet megharcolni azét, hogy a németek után tíz napra megérkezzenek a magyar csendőrök. Göntérházát viszonylag kevesen érintették, csupán azok, akik a dobronaki őrsre voltak beosztva. A magyarok érkezését, illetve átvonulását a településen az emberek örömmel fogadták. A hétköznapokban az ún. magyar időben számos változás történt. Károly akkor ötödik osztályos volt. A tanév utolsó hónapjaiban egy Szűcs nevű tanító oktatott ideiglenesen a faluban. A következő tanévtől azonban már állandó megbízással érkezett a tanítóképzőt éppen befejező Tanai János tanító, aki a fiatalok körében nagy rokonszenvnek örvendett. Károly az első négy osztály után, amelyet szlovén nyelven végzett el, a felsőbb évfolyamokban magyar nyelven tanulhatott. Véleménye szerint értelmes tanulónak számított, még ha a szorgalmával akadt is némi probléma. Hogy miként működött a magyar közigazgatás a II. világháború időszakában, és hogyan viszonyultak a hivatalnokok a helyi lakossághoz, azt Károly szintén egy sajátos példával illusztrálta. Valamikor 1941-ben egy alkalommal megjelent Vargáéknál egy férfi, aki azt állította, hogy ő a család rokona, aki a Felvidéken élt. Elmesélte, hogy az ún. csehszlovák érában magyar nemzeti kötődése ellenére is el tudta intézni különböző ügyeit. A felvidéki terület visszacsatolás után azonban nehézkésen boldogult a magyar hatósággal. Emellett Károly egy radamosi ember esetét is elmesélte. Ez az ember nem tudta elintézni ügyes-bajos dolgait a helyi hivatalnokokkal, ezért elhatározta, hogy a megyeszékhelyre, Zalaegerszegre utazik, és az alispánnak panaszolja el bánatát. 82
