Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
magyarok lakta falura. Olyan hírek terjedtek, hogy a földgáz és a kőolaj miatt veszélyessé vált a terület, és az esetleges katasztrófa elkerülése érdekében el kell a lakosságnak költözni a vidékről. A lakosság, köztük Mária is, nem hittek az ilyen híreknek. A kezdeményezés mögött inkább politikai színezetű indítékot sejtettek. Hamarosan kezdtek az emberek elköltözni, ill. megkezdődtek a kitelepítések. Aki önként nem ment el, azt eltávolították különböző vidékekre (pl. Goricskóra). Mária és a szomszédban élő bátyja nem engedték be a rendőröket, akik ki akarták őket telepíteni. Aztán a hatalom emberei erőszakkal betörték az ajtót, a bátyját megkötözték és három hónapra börtönbe zárták. O azonnal hazaszaladt, s még aznap este összepakoltak és elhagyták a házukat. Később Máriának is „be kellett vonulnia” tíz napra a lendvai börtönbe, mivel a hatalom szerint nem tett eleget a kitelepítési felhívásnak. A tíz napot le is töltötte. A börtöncellában egy balatonfüredi főorvos feleségével és két gyermekével volt együtt, akik, mivel átszöktek a határon, a zárkában kötöttek ki. A férfiak másutt, a nőktől elkülönítve voltak bezárva. A kitelepített petesházi emberek különböző helyekre kerültek, kinek hová adódott lehetősége. A Gyuricza család a Csentehegyre ment, és ott a szőlőhegyi pincében rendezkedett be. Egy évnél jóval hosszabb ideig kényszerültek ott maradni. A petesházi kőolaj-kitermelés, az említett nehézségek ellenére, Mári néni véleménye szerint nagy segítségére volt Petesháza és a környékbeli falvak lakosainak a második világháború utáni időszakban, hiszen szinte minden családból dolgozott valaki a Nafta vállalatban. Az ő Nándor fia is ott dolgozott, és akkor is eljárt a munkahelyre, amikor a „csentehegyi száműzetésben” voltak. A petesházi emberek életében a Mura folyó mindig fontos szerepet játszott. Sokan rendszeresen horgásztak a folyóban. Ez az időtöltés azonban inkább csak némi élelem-kiegészítést jelentett, semmiképpen sem biztosított megélhetést. Egykor malom is működött a folyón. A lendvahegyi szentháromsági búcsúra szívesen eljártak a fiatalok és idősebbek egyaránt, Csáktornyára úgyszintén. Mária a horvátországi Máriabiszt-59