Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
ban magyarnak is vallotta magát, kapott földet. Többen a Császár család ismeretségi köréből is részesültek földben, aminek következtében jelentős mértékben javultak az életkörülményeik. A magyar nevű embereknek azonban még esélyük sem volt földszerzésre. Közben megkezdődtek a betelepítések a petesházi kataszteri területre, nagyon sokan a távoli tengermellékről kerültek oda. Az ún. petesházi majorban egy egész falurész jött létre. Voltak a betelepítettek között Mári néni szerint olyanok is, akik nagyon szegények és elhagyatottak voltak, amiről ő főleg az iskolában győződhetett meg, ahol egy-két évig naponta találkozott a telepes gyerekekkel. Persze, néhány telepes család gyermekei nagyon rokonszenvesek és tiszták voltak. Az iskolában Mária szerint nem lehetett érzékelni, hogy a tanárok különbséget tettek volna telepes és nem telepes gyerek között. Egy Vučkič nevű vezetője volt akkor a falunak, aki szorgalmazta a telepesek és a szlovén nevet viselő polgárok földbérlését. A telepeseknek a hatalom lakóházakat épített és egyéb lehetőségéket biztosított. A falusi magyar emberekkel a falu határába telepített családok kezdetben nemigen kerültek kapcsolatba, ezért említésre méltó ellentétekről Mária nem tudott. A magyar családok megélhetése nem volt könnyű, nagyon sok volt az I. világháború után a szegény ember. A Császár családban azonban szorgalmas munkával a kis vagyonból is mindig sikerült a legszükségesebbet előállítani, ám a faluból a kilátástalan helyzet miatt többen elmentek. A hatalomváltás után a magyar nemzetiségű fiatalok közül jó néhányan az ún. trianoni Magyarországra szöktek, mert nem akartak a szerb, illetve a délszláv hadseregbe bevonulni. Petesházáról Mária tudomása szerint akkoriban négy fiatal szökött el. Egyikük, Gyuricza József a későbbiek során Mária férje lett, akivel egy évvel Petesházára történő visszatérése után, 1932-ben kötött házasságot. Előtte azonban történt a fiatalemberrel számos kellemtelenség, ami összefüggött azzal, hogy tíz esztendeig élt távol a családjától, Magyarországon, magyar állampolgárként. Egy alkalommal Gyuricza József hazaszökött látogatóba. Egy ismerős feljelentette őt a jugoszláv hatalomnak, ezért Csáktornyára vitték. A kellemetlen eset ellenére azonban szerencséje volt, mert 57
