Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
mesternél. Ott azonban csak egy évig maradhatott, utána magántanulóként tanult. A lendvai Polgári Iskolában vizsgáztak, így 1944-ig két osztályt be is fejezett. Ez a folyamat azonban 1944-ben megszakadt, mert októberben leventeként sokadmagával Balatonfűzfőre szállították. Karácsonyig voltak ott, majd az oroszok közeledése miatt hazajöttek. Újév körül lehetett már, amikor Józsefnek is el kellett mennie hazulról, és furcsa körülmények között (némelyest a szerencsének is köszönhetően) a többi fiatallal tartott. Februárig Körmenden voltak, majd Németországba szállították őket. Hogy Berlin közelében azokban a rettenetes márciusi napokban hogyan maradtak életben, azt szerinte csak a jóisten tudja. Később az oroszok elfogták őket. Mivel kiderült, hogy ő és társai az egykori jugoszláv fennhatósági területről származnak, viszonylag könnyen visszakerültek szülőfalujukba. Magyarországon keresztül jöttek, s mivel nagyon zsúfoltak voltak a vonatok, Budapesttől Nagykanizsáig egy vagon tetején kellett utazniuk, összekötött nadrágszíjjal, hogy valaki közülük a szerelvényről le ne essen. A trianoni határon akkor még minden probléma nélkül átkelhettek, így június 10-én József hazaérkezett. Akkor errefelé ismét jugoszláv fennhatóság volt, ám az első napokban gyakorlatilag semmi különös nem történt. A szomszédos Hidvégen lakó szlovének közül szerveztek a faluban is őrséget, és azok „gyakorolták a hatalmat”, minden különösebb konfliktus nélkül. A családban közben érdekes események történtek. Édesanyja 44 éves kora ellenére terhes volt, édesapját az új hatóság, mivel falubíró volt, akkora már becsukatta. Július 10-én kora reggel nagy zajra ébredtek. Rendőrök társaságában bekopogott hozzájuk József keresztapja, az úton pedig megállt egy teherautó. A keresztapa közölte édesanyjával, hogy tíz perc múlva 15 kilónyi csomaggal legyenek készen az indulásra. Hogy hová mennek és miért, arról senki nem beszélt. Édesanyjával együtt őt és az öccsét is Lendvára szállították. A Korona Szállóban gyűltek össze, ahol az egyébként tágas helyiségekben alig fértek el. Egész napos várakozás után csak estére indult el velük ismeretlen irányba mintegy tíz teherautó. Csak másnap tudták meg, hogy a végső állomás Hrastovec lesz. Amit ott tettek velük, azt a kegyetlenséget nem lehet röviden leírni. Víz alig volt, a forróság elviselhetetlennek 45
