Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
szabadságot nem kaphatott, kétszer harminchat óra eltávozási idő állt a rendelkezésére. Aztán a későbbiek során, 1943-ban, húsvétra is hazamehetett. Nagykanizsáig vonattal közlekedett, onnan pedig tovább autóbusszal. Akkor ugyanis rendszeres volt az autóbuszforgalom Nagykanizsa és Alsólendva, illetve Muraszombat között. A Pécsett eltöltött időszak a háború ellenére is kellemes szakasz volt az életében, hiszen mint sebesült honvédek színházba, moziba járhattak, és becsületesen gondjukat viselték. Persze vissza a harctérre senki sem sietett túlságosan. Ilyen álláspontra helyezkedett kétszer elszenvedett sebesülés után Fordán József is. Ma is gondosan őrzi tűzkeresztjét, amelyen két pánt van annak jeléül, hogy a magyar hadsereg katonájaként a harcok során kétszer sebesült meg. A későbbiek során gyógykúrára Hévízre került, ahol szállodai ellátásban volt része. Úgy érezte, akkor volt, egyszer az életében „úriember”. Ezt követően az orvos ismét a csapattesthez kívánta visszaküldeni, ő azonban kérte, hogy küldjék el inkább Pápára, újabb kivizsgálásra. Fordán Józsefet hadirokkantnak nyilvánították, habár - őszinte bevallása szerint - semmi komolyabb baja nem volt. Ám így nem kellett neki a harctérre menni, mi több, közben civil ruhában bizonyos időre haza is engedték. Mindez 1943 nyarán, illetve őszén történt. Nemsokára, 1943 októberében került ki a magyar hadsereg kötelékéből, azután hivatalosan nem számított magyar katonának. Akkoriban a Vöröskereszt keretében arra is ügyeltek, hogy a hadirokkantak hazakerülésük után ne legyenek az amúgy is megviselt családok terhére. Mivel kiderült, hogy Fordánék otthon mezőgazdasággal foglalkoznak, és bizonyos földterülettel rendelkeznek, Józsefnek felajánlották a hat hónapos mezőgazdasági tanfolyamon való részvételt. Örömmel elvállata a kihívást, így került 1944-ben Éberhardra (ma: Malinovo, Szlovákia), Pozsonytól mindössze 3- 4 kilométerre. Ott (az épület az ő tudomása szerint egykor Széchenyi-kastély volt) érdekes szakmai előadásokat hallgattak, valamint gazdaságtant tanultak, s közben maradt idő az önképző körben való tevékenységre is. József látta 35
