Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
A II. világháború poklában
tői valami olyasmit lehetett megtudni, hogy nem is biztos, hogy a Kocon fiú harcban esett el, lehetséges, hogy a nagy hidegben, a visszavonulás során, mint annyian mások, megfagyott. A mai napig nem tudnak halálának körülményeiről semmi pontosat. József véleménye szerint ezen a vidéken 1944 közepéig alig lehetett érezni, hogy háború volt. A gyökeres változás, a „valódi pokol” a front közeledésével, a vidéken is bekövetkezett bombázásokkal, valamint a nyilasuralommal kezdődött. A közelben is hullott néhány bomba, és a MAORT-létesítményeket is többször bombázták, ami Koconék házához légivonalban nagyon közel esett. A közelben, a Lovászi-hegyen légvédelmi tüzérség is berendezkedett. A leventék kálváriáját József is megjárta. Eleinte úgy nézett ki, hogy már el sem viszik sehová, hisz kétszer-háromszor is hazaküldték valamiért. Volt, mikor azt mondták nekik, hogy későn érkeztek a toborzásra. Szerinte mindebből érződött, hogy azokban a hetekben-hónapokban nagy volt a szervezetlenség, a fejetlenség. Végül 1944. december 15-én szállították el őt és mintegy hatvan társát a magyar katonai hatóságok - az akkor már rendszeresen Lendván tartózkodó német tisztekkel együttműködve - közvetlenül Bécsbe. Ok arra gyanakodtak, hogy átadták őket a németeknek. Amikor Bécsbe érkeztek, ahol aztán körülbelül egy hetet töltöttek, látták, hogy a várost nagy bombatámadások érték. Bécsben besorozták őket. József szerint a sok Magyarországról érkezett levente a németeknek akkor inkább a terhére volt, mint a javára. Bécsből az észak-németországi Schtransba kerültek, kiképző táborba. Ott különböző csoportokba osztották őket, a szűkebb környékről Józseffel még hárman maradtak egy században. 1945. február 10-e körül már olyan közel voltak az oroszok, hogy elrendelték a visszavonulást. Nem volt könnyű azokban a napokban ekkora emberállománnyal mozogni. A legénységnek talán csak a fele viselt német katonai egyenruhát, a többi különféle civil öltözékekben tengődött. József német ruhát viselt. Amikor február 13-án Drezdát bombázták, ők a várostól mindössze 13 kilométerre voltak. Egy faluban tartózkodtak mintegy nyolcszázan, körülbelül egy hétig. A parancsnokok közül mindössze egy magyar őrnagyra és két 228
