Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

A II. világháború poklában

A valódi pokol a nyilasuralommal kezdődött K o c o n J ó zs e f, az elismert asztalosmester, 1925. május 21-én született, Csentében. Ma is ott él, az ún. féritfalui falurészen, közvetlenül a szőlőlankák lábánál, a völgyifalui kataszteri határ tőszomszédságában. A családban tízen voltak testvérek, akik közül József volt a legfiatalabb. Sajnálattal állapította meg, hogy ma, a beszélgetés készítésekor már csak ő van közülük életben. Több összefüggésben említette, hogy az egyik nővére apáca volt Magyarországon. Interjúalanyunk kiváló emlékezetéről tanúskodik, hogy pontosan ismeri vala­mennyi testvére, és a többi családtag születési dátumát. A Kocon családban hagyománynak tekinthető az asztalosmesterség, József édesapjai is ezt a szakmát űzte. Nem volt hát véletlen, hogy a legfiatalabb fiú, József is a nyomdokaiba lépett. Földtulajdona - mező és a szőlőterület együtt - a családnak legfeljebb két hold volt. Az ipar akkoriban, a két világháború kö­zötti időszakban, József szerint nem volt nagyon jövedelmező. Szerinte hason­lóan szegények voltak, mint a környékbeli parasztcsaládok. A megrendelések akkoriban szerények voltak, és főleg a környékbeli falvak lakosaitól érkeztek. Elsősorban építési munkákat, tehát ajtók és ablakok készítését, valamint bú­torgyártást vállaltak. A Kocon család egy viszonylag kis családi házban lakott, amelyben összesen három-négy helyiség volt, és József édesapja 1932-ben még abból is kiadott egyet a tárgyalt időszakban alapított, ún. Orešje - Diósvölgy községet működ­tető hivatal részére. Általában a jegyzői teendőket látták el ott. Az említett köz­223

Next

/
Oldalképek
Tartalom