Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
A II. világháború poklában
gyobb zsidó ünnepeken vettek részt a szertartásokon. A szülők a gyermekeket is ilyen szellemben nevelték. Zsidóellenességet 1941 előtt a városban és környékén nem észlelt. Miután a vidék visszakerült Magyarországhoz, alapvetően megváltozott a helyzet. Az egyik legszörnyűbb emlékként élték meg, amikor 1941-ben megvonták édesapjától a kocsmaüzemeltetési engedélyt. Akkor a kocsmáról és a lakóházról egyaránt lemondott az édesapja (a kettő egy épületben volt), és a Toplak családnál béreltek lakást. A kocsmát egy Jakab nevű személy vette át és üzemeltette tovább. A vidék falvaiban hasonló intézkedésre nem került sor, Alsólendván pedig a Deutsch-kocsma volt az egyetlen zsidó kézben lévő vendéglátó-ipari létesítmény. Az édesapja azt követően fuvarozással kereste a kenyerét (a családnak lovai is voltak). A zsidó lakosság, a vidék magyarjaival ellentétben, félve fogadta a bevonuló magyar csapatokat. Erzsébetet akkor három napra az egyik rokonához küldték el, Cserencsócra. Az iskolában a visszacsatolás után érezni lehetett a zsidóellenes hangulatot, hiszen - Erzsébet szerint - több esetben is gúnyolódó és bántalmazó megjegyzések érték egyes diáktársai részéről. Deutsch Erzsébet a polgári iskola harmadik és negyedik osztályát látogathatta magyarul működő tanintézmény keretében. Jól emlékszik a tanári karra, többek között a Nagy házaspárra, Kovács-Kopácsi Lajos hitoktatóra, akit igen rendes embernek ismert meg, úgyszintén Küronyajenő igazgató urat is. A tanári karról általában jó véleménnyel volt. A többi között beszámolt egy, a 4. osztály végén történt eseményről, amely alátámasztja egykori tanáraival kapcsolatos véleményét. Magyar nyelvből Erzsébet kitűnő volt, és amikor az eredményt Nagy János tanár úr, az osztályfőnök nyilvánosan kihirdette, az egyik diáktárs (akit nem kívánt megnevezni) hangosan megjegyezte, hogy „Egy zsidó lány is kitűnőt érdemelhet magyarból?” A tanár erre lecsapta az osztályzónaplót, és erélyesen kijelentette, hogy „nekem nem számít, hogy valaki keresztény, katolikus, zsidó vagy hottentotta, nálam csak a tudás jelent értéket”. A későbbi zsidóelhurcolást illetően Erzsébet fontosnak tartotta megjegyezni, hogy egykori alsólendvai barátnői, diáktársai közül senki nem búcsúzott el 217
