Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
A II. világháború poklában
Nagy bánat tölti el ma is a szívét S o ó s G y u l a 1914. október 15-én, Kámaházán született, ekkor édesapja már kint volt a fronton. A Soós családban hárman voltak testvérek, és az édesapa öccse és a nagyszülők is egy háztartásban éltek velük. A későbbiek során Gyula édesapja - habár egy infarktus után megbénult - számos foglalkozást űzött, a többi között negyven család méhet is tartott. Édesanyja rédicsi, egyik nagyanyja szijártóházi származású volt. Soós Gyula a fiatalkorát szülőfalujában töltötte, 1938-ig, vallja is hetési hovatartozását. 1938-ban Völgyifaluba nősült, Göncz Katalint vette feleségül. Később a szülei is hozzájuk költöztek. A mai Muravidék Magyarországtól történő elcsatolására, ami az első világháború után következett be, csak foszlányokban emlékszik. Egy-két határincidens maradt meg mélyebben az emlékezetében, melyek a húszas évek elején történtek. Arra is jól emlékszik, hogy a jugoszláv határőrök orosz parancsnoka, akinek orosz volt a felesége is, családostól az egyik helybéli gazda házában lakott. A kaszárnya az újonnan létrejött határon az első években be volt ásva a földbe a kámaházi határban. Hetésben a lakosság erősen magyar érzelmű volt, ezért nehezen fogadták el a jugoszláv hatalmat. Az idősebb emberek sokat beszéltek a hatalom iránti ellenszenvükről. Mivel a faluban kevés volt a gyerek, iskola nem épült, hanem a kámaháziak a radamosi iskola felépítését segítették. Gyula így Radamosban járt a hatosztályos iskolába. A tanítók szlovén nyelven tanítottak, bár az igazgató tudott magyarul. Mivel a gyerekek eleinte egy szót sem tudtak szlovénul, 211