Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Másutt raktak fészket

embernek a szülőföldjére történő visszajuttatásához. Az OZNA, azaz UDBA négy évig (véleménye szerint egyértelműen erős magyar kötődése miatt) folyton a nyakára járt. Pedig soha nem foglalkozott politikai kérdésekkel, mint mondta, nem is értett a politikához. A későbbiek során Karlovácban, és később majd tíz esztendeig Pulában élt és dolgozott. 1962-től a lendvai textilipari vállalatnál dolgozott, vezető beosztásban.

Kun Margitnak Titóról is sajátos emlékei vannak - rá kellemes benyomást tett. Néhányszor találkozott vele Brioni szigetén, ahová a textilvállalatától küldték méretet venni, mivel általában az a gyár készítette neki a ruhákat, amelynél ő dolgozott. Hogy éppen őt küldték ilyen fontos feladatra, abban talán a véletlennek is szerepe volt, de számára egészen máig azért is furcsa, mert ő soha nem volt a kommunista párt tagja.

A brioni „találkozókkal” kapcsolatosan Margit egy érdekes történetet is elmesélt. Tito megkérdezte tőle, ki volt neki Kun Béla. A kérdésre ő nevetni kezdett, majd elmondta, hogy ő már a második, aki ugyanezt kérdezi tőle. Korábban ugyanis Budapesten egy, a délvidéki magyarságot ugyancsak fájón lekicsinylő rendőrtiszt már kérdezte tőle ugyanezt, ám ő akkor még nem tudta a választ. Csak annyit mondott neki, hogy van neki több nagybácsija, de Béla nevűt egyet sem ismer. Később mondta el neki budapesti nagybátyja elégedetten, hogy neki Kun Béla nem volt senkije. Tito, jugoszláv elnök halvány mosollyal azt mondta neki, hogy valóban így van, „hiszen te római katolikus vagy, Kun Bála pedig zsidó volt”.

Mint említettük, Margit soha nem volt a kommunista párt tagja, pedig Tito személyesen is próbálta őt rábeszélni a belépésre. Ő azonban azt válaszolta neki, hogy inkább megmarad szakembernek, illetve szakmunkásnak, amire a korabeli jugoszláv elnök csak annyit jegyzett meg, hogy „annak is kell valakinek lenni”. Margit véleménye szerint a magyarsága és a párton kívül maradása volt az elsődleges oka annak, hogy 1966 után menesztették a vállalattól, amit annyira kedvelt.

Később, amikor ismét hazakerült a Muravidékre, még egyszer találkozott Titóval, amikor a jugoszláv elnök Lendvára látogatott. A helyi szervezők - bi202