Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Másutt raktak fészket
fekete zokniba eldugva juttatott el apjához egy levelet a magasfeszültségű drótkerítésen keresztül, másodszor azonban - teljesen véletlenszerűen - a kiszabadulása napján, amikor kilépett a börtönkapun, éppen édesapjával találkozott először. így együtt utazhattak haza. Hazaérkezése után Dezső súlyosan megbetegedett, még járni is újra kellett tanulnia. Hosszú időbe telt, míg többékevésbé felépült. A háború után néhány hónappal Mészáros József, Dezső édesapja, átkerült Magyarországra (már csak illegálisan léphette át a határt), mivel a MÁV kiadott egy közleményt, hogy azok avasutasok, akik a meghatározott időpontig jelentkeznek szolgálatra, azokat átveszik, illetve visszaveszik a vállalathoz. Mészáros József élt a lehetőséggel, és a következő hónapokban így némi pénzzel tudta segíteni otthon maradt feleségét és gyermekét. Dezső az édesanyjával még két évig Hosszúfaluban maradt. Gimnáziumba kezdett járni, mivel különbözeti vizsgákkal elismerték a polgári iskolát. Ám tanulmányait már csak később, Magyarországon fejezte be, az érettségit is ott tette le. Közben más munka után nézett Alsólendván, két helyen is próbálkozott. Viszonylag rövid idő után mindenhonnan kiebrudalták. Úgy érezte, magyar nemzetisége miatt bántak olyan mostohán vele. Mindezek után kérelmezték édesanyjával az áttelepülést Magyarországra, amit az illetékes hatóságok jóvá is hagytak. Az ország elhagyására 30 napot kaptak. Az édesanyjával - bármennyire fájdalmas is volt a szülőföld elhagyása - 1947. június 7-én, útlevéllel keltek át a határon. A házukat abban a reményben hagyták el, hogy a tulajdonjog a későbbiek során számukra kedvezően rendeződik. Egy lakó maradt az épületben, aki az ő beleegyezésükkel került oda. Az ingatlant azonban később - őket nem kérdezve - a jugoszlávok államosították. Mészáros Dezső nagyon szeretett a hosszúfalui vasútállomáson, illetve annak környékén tartózkodni, a vagonok között nézelődni. A vasutasok, a személyzet jól ismerte az érdeklődő fiút. Kötődése a vasúthoz fiatal éveiben rendkívül erős volt, ami természetszerűen családi „örökség”. Erősen kötődött azonban a szülőföldjéhez is. Említett vonzódásaival kapcsolatosan megosztotta velünk néhány élményét abból az időszakból, amikor 1947-ben átkerültek 197
