Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
kapó, de a mulatozás iránt kíváncsiskodókat az egész Lendva-vidéken lesűnek nevezték, akik főleg a násznagy mondókájára voltak kíváncsiak. Sokszor rosszmájúan arra vártak, megakad-e az illető a szövegben. Az esküvőre a dobronaki plébániatemplomba szinte kivétel nélkül mindig lovas fogattal szállították Hetésből a fiatal házaspárt. A lakodalmi szertartás a 20. század harmincas éveiben még a vidékre korábban jellemző, hagyományos formában zajlott. Néha a szentlászlói fúvószenekart is meghívták e nagy családi ünnepségre. A gazdagabb családoknál ilyenkor rendszerint nagyobb lakomát csaptak, a szegényebbeknél sajnos kevesebbre tellett. A két világháború között még erősen érződött a történelmi Hetés kettészakítottságból származó szorongás az emberekben. Csak Göntérházán élt akkoriban mintegy 15 személy, aki házasság révén a határ magyarországi oldalán marad falvakból került az I. világháború után elcsatolt faluba. Amikor ritka alkalmakkor a kettészakított családok tagjai nagy nehezen találkoztak, akkor Sándor emlékezete szerint rendszerint szomorú nemzeti dalokat énekeltek. A figyelmesebb fiatalok észrevehették, hogy az idősebbek nagyon bánkódnak a muravidéki magyarság hányatatott sorsa miatt. Több alkalommal megtörtént, hogy ittas állapotban a jókedvű férfiak közvetlenül a zöldhatáron próbáltak meg átkelni az egyik faluból a másikba, ami néha tragikusan végződött. Amikor például a gáborjánházi templomot szentelték, mivel az ősi dobronaki templom az elcsatolt területre került, egy ember nagy vígan „toronyirányt” jött át a határon, a határőrök figyelmeztetésére nem állt meg, így azok a jugoszláv oldalon agyonlőtték. Közvetlenül az elcsatolást követő években, úgy 1924-25-ig, a göntérházi mezőket még néhányszor a helybéli magyaroknak is bérbe adták. Amikor viszont megkezdődött a földreform során a betelepítés - az első hullán 1924- ben, a második 1932-ben -, akkor a Göntérházával közvetlenül határos hídvégi majort is felosztották a telepesek között. Már azt megelőzően is, de főleg azt követően a magyar családok nem bérelhettek többé földet. (Korábban is annak volt inkább esélye a bérlésre, akinek a neve szlávosan hangzott.) Később aztán 16
