Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

voltak, mert az egykori német olajipari telephelyet is őrizték, tehát gyakorlati­lag a szomszédban tartózkodtak. A mintegy húsz személy leginkább az egyko­ri iskolaépületben tanyázott (a mai faluotthonban). A telephelyen található gépek, kellékek bizonyos részét a németek és a magyarok még az oroszok meg­érkezése előtt Sopronba szállították. Hogy teljesen ne hordják szét az emberek a még ott maradt holmit, a partizánhatalom emberei őrséget állítottak. Közü­lük mindig volt valaki a telepen. Hamarosan az ismételten visszaállt határt is őrizni kezdték, valamint a határvonal közelében, a jugoszláv oldalon található kutakat is. A határőrzést később átvették az ún. granicsárok, akiknek akkori­ban a mai vadászotthon épülete volt az újonnan épített laktanyájuk. AII. világháború után is nehéz volt a megélhetés, s a térségben még inkább, a magyar-jugoszláv viszony elmérgesedése idején. Erzsébet 1948. december 26- án ment férjhez. Akkor még a nővére, aki 1943-ban ment férjhez egy lendvaújfalui (ma Tornyiszentmiklós része) legényhez, családjával jelen lehe­tett a lakodalomban. Szilveszterkor azonban teljesen lezárták a határt, azt kö­vetően néhány évig nem lehetett azon semmilyen módon átkelni, még tragédia esetén sem. A határ lezárása után éveken át nem találkozhatott a nővérével, egészen 1956-ig, pedig légvonalban mindössze két-három kilométerre voltak egymástól. Helyzetükről azonban mégis sikerült valamennyit megtudniuk. Egyrészt néhány levelet sikerült váltaniuk, másrészt Pincénél néhány ember (főleg különböző munkálatok révén) közel került a határvonalhoz, és vala­­hogy jelzést tudott adni a másik oldalon lévőknek. így üzentek magukról egy­másnak. Erzsébet nővére, valamint a lendvaújfalui hozzátartozók sokat voltak akkoriban a határ közelében, hisz a hidegháborús időszakban a magyarorszá­gi oldalon a lakossággal lövészárkokat ásattak, amelyek a jugoszlávok elleni védekezési rendszer részét képezték. A nőket sem kímélték a nehéz fizikai munkától. Akkoriban Erzsébetéket kivételesen nem keresték meg a belügyi szervek emberei, pedig gyakori jelenség volt, hogy azokban a családokban próbáltak meg kémeket toborozni, akiknek volt rokoni kapcsolata a határ másik olda­lán. Ezzel csak jóval később, 1956 után próbálkoztak, amikor a nővére már 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom