Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
A magyarok 1941-et felszabadulásként élték meg A muravidéki magyar közösség ismert egyénisége Varga J ó z s e f, nyugalmazott egyetemi tanár, aki tanszékalapítóként, íróként és költőként, nyelvészként, hagyományőrzőként és műkedvelő népzenészként egyaránt meghatározó szerepet töltött be a régió életében. Varga József 1930. szeptember 17-én, a horvátországi Verőcén, azaz Viroviticán született, ahol édesanyja szobalányként és szakácsnőként dolgozott. Az efféle, a szűkebb szülőföldtől távoli cselédeskedésnek József szerint személyes okai voltak, tehát nem tekinthető általános, a tárgyalt korszakra jellemző jelenségnek. Édesanyja elkerülése a szűkebb szülőföldről - véleménye szerint - összefüggött azzal, hogy ő házasságon kívüli gyermekként született. Két és fél éves koráig élt József az említett városban, s három nyelven tanult meg valamilyen szinten beszélni: magyarul, horvátul és németül. Később Göntérházára került, ahol a nagybátyjánál nevelkedett. A 20. század harmincas éveiben Göntérházán szinte kizárólag földművesek éltek, akik csupán néhány hold földet műveltek. Gyerek akkoriban minden családban bőven akadt. Egy kisfiú szemével nézve érdekes volt, hogy a harmincas években a hetési asszonyok ünnepnapokon még használtak bizonyos ruhadarabokat a hagyományos viseletből. Az egykor híres pacsát, a sajátos hetési fejkötőt ugyan már nem használták, de a férfiak még bizonyos rendszerességgel viselték a szélesgatyát, amelynek alapanyagát otthon szőtték. A különböző népi szokásokat is őrizték még, az újévköszöntőt, a Szent János-105
