Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Gróf Annamária: A lektori órák jelentősége a kétnyelvű diákok magyar nyelvi fejlődésében
A lektori órák jelentősége a kétnyelvű diákok magyar nyelvi fejlődésében róla a köznyelvi beszélők. Fontos ezért kiemelni, hogy például kell megszólítás az írnél elején, tisztázni kell, hogy kit hogyan illő megszólítani stb., hogy elkerüljék az arcvesztést. A fentiek miatt is egyetértek Bernjak Elizabetával, aki rámutat, hogy „a funkcionális nyelvészet és a beszédaktus elmélet, valamint a pragmatikus nyelvészet nagyban hozzájárulhatnak a kisebbségi nyelvi nevelés tervezéséhez, ugyanis e nyelvészeti irányzatok szerint a nyelvi eszközök tárgyalásakor a jelentésből, illetve a tipikus beszédhelyzetekből kell kiindulni, hiszen ez határozza meg a kommunikáció módjait” (Bernjak 2008: 51). Sokszor félreérthető, sőt sértő lehet egy-egy kifejezés a standard nyelvváltozatot beszélőnek, ha nem tudja helyesen értelmezni. Például a tanárnő majd jelenti kifejezést értelmezhetném úgy is, mintha felcserélődtek volna a szerepek az oktató és a hallgató között, pedig csak annyit kért a diák, hogy szóljak, ha megtudok valamit. Szerencsére mivel nem csupán az órák keretében találkozom a hallgatókkal, hanem például a Magyar Klub rendezvényein is, így lehetőség van kötetlenebb beszélgetésre, ahol több olyan megnyilatkozás hangzik el, amely eltér a standardtól, így ezek eltérésére is ki lehet térni. Az elmúlt egy év tapasztalatai alapján elmondható, hogy pragmatikai alapú nyelvművelésre, nyelvfejlesztésre van szükség az anyanyelvi csoportokban és a szakos hallgatóknál is egyaránt. Beszédaktusról beszédaktusra kell haladni, és az eddig már Szili Katalin és tanítványai által végzett vizsgálatok alapján felvázolt IFID-stratégiákat1 is be kell vonni az oktatásba. Azoknál a beszédaktusoknál, melyeket még nem vizsgáltak, anyanyelvi kompetenciámra kell hagyatkoznom. Az órákon így megjelenítünk egy-egy szituációt, eljátsszuk, hogy kérünk, kérdezünk, gatulálunk, bocsánatot kérünk, utasítunk, megfenyegetünk, leszidunk stb. valakit, a célszemély társadalomban elfoglalt helyét, korát, nemét (azaz a szociolingvisztikai változókat) változtatva. így könynyen megvilágíthatok és tudatossá tehetők a szükséges különbségek a Grice-i maximáknak megfelelve. Megbeszéljük azt is, hogy én mit mondanék az egyes szituációkban, tehát a standard nyelvi megoldással is találkozik a hallgató, de naivság lenne azt hinni, hogy ezt a formát használni is fogja, hiszen bizonyos esetekben talán csodabogárnak számítana saját nyelvi környezetében, ahogy sokszor annak is érzi magát Magyarországon. Mindezek ellenére remélem, hogy ha eltelik ez a négy félév (valaki már most is tovább folytatja, úgyhogy lehet öt vagy hat is), akkor is megmaradnak az órán tanultak. Kérdés, lesz-e annyi akaraterő diákjaimban, hogy továbbra is olvassanak, tájékozódjanak, fejlesszék szókincsüket, figyeljenek a helyesírásukra. 1 IFID-stratégia: Illocutionary Force Indicating Device. Egy általános stratégia, mely magában foglalja az illokúciós erőt, tulajdonképpen a beszélő szándékát. 73
