Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Kolláth Anna: Két nyelv és oktatás
Kolláth Anna megőrizni a kisebbségi anyanyelvet, ha additív kétnyelvüségi helyzetet teremt a kisebbségi közösség számára. Kitekintés 1 A kanadai immerzió - nem anyagi természetű export (Brohv, Claudine, www.sprachunterricht.ch/kanada.php) Az 1960-as években a kanadai Québecben az angol szülők komolyan vették a frankofonok esélyegyenlőség-követeléseit, a francia nyelv támogatásának kérdését, és meg akarták könnyíteni gyermekeiknek a francia nyelvnek mint felemelkedő, egyre jelentősebbé váló hivatalos nyelvnek a megtanulását. Mind politikai, gazdasági, mind pedig tudományos és szociokulturális szempontból kedvező időpont kínálkozott az immerziós oktatás bevezetésére: Kanada - a bevándorlók országa - azonosult kétnyelvű (angol, francia) és interkulturális identitásával. A francia nyelv ismerete nemcsak több gazdasági és szociális lehetőséget jelentett Québecben és Kanadában, hanem erőteljes nyitást is Európa felé. Neurolingvisták széles körökben megismertették a sikeres nyelvtanulás életkorvonzatait, különbséget tettek nyelvtanulás (az idegen nyelvé) és nyelvelsajátítás (az anyanyelvé) között, a szülők egyre aktívabban szóltak bele az iskolai történésekbe, és hangot adtak elképzeléseiknek és elvárásaiknak. Biztosak akartak lenni abban, hogy a kétnyelvű oktatásban gyermekeik nem felejtik el anyanyelvűket, hogy a második nyelvet jobban megtanulják, mintha hagyományos iskolába járnának, hogy alapos és tökéletes lesz szaktantárgyi ismeretanyaguk is, és hogy az iskolában pozitív motivációt és attitűdtartalmakat kapnak a másik nyelvközösség, a nyelvi együttélés vonatkozásában. Viszonylag gyorsan kialakultak a ma létező altípusok: a korai (az első vagy második óvodai évtől kezdődő), a középidős vagy késleltetett (a 3. vagy a 4. osztálytól kezdődő) és a kései immerzió (a 7. osztálytól kezdődő). A belemerítés intenzitása alapján totális vagy teljes (minden tantárgyat a második nyelven tanítanak, legalábbis az első években), részeleges vagy parciális (a két nyelv kb. 50-50%-ban van jelen az oktatásban) immerzióról beszélhetünk. A leggyakoribb a korai teljes immerzió, ebben az angol csak 3-4 év után jelenik meg, hogy aztán legalább 50%-ban részesedjen az oktatásban. A kanadai modell nem kötelező, érdekes, hogy a lányok, illetve a középosztálybeli gyerekek választják túlsúlyban. Míg Svájcban, illetve Európában van immerziós középiskolai oktatás is, Kanadában ez elég ritka. Az is érdekes, hogy a francia nyelv védelmére létrehozott szigorú nyelvtörvény nem teszi lehetővé az angol immerziót a franciák számára. A kanadai klasszikus immerzió legalapvetőbb jellemzői a következők: a tantervi anyagnak legalább 50%-át a második nyelven tanítják; az első nyelv is megkap minden támogatást; anyanyelvű, kétnyelvű, illetve megfelelő nyelvi kompetenciával rendelkeznek a tanárok, adekvát képzésben és továbbképzésben részesülnek; alkalmazzák az egy személy - egy nyelv elvét; gyakoriak a minőségellenőrzések és az evaluációk; a beiratkozás kizárólag fakultatív jellegű. A nyolcvanas évektől kezdve egyre emelkedik a beiratkozok száma, ezért nem sikerül minden elvet következetesen betartani, különösen a tanárok nyelvi kompetenciája és képzése terén. Most 320 000 gyerek jár immerziós iskolába. A módszer más országokban is jól működik, pl. Finnországban, Észtországban, Ausztráliában, Japánban, az 52
