Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Kolláth Anna: Két nyelv és oktatás
Két nyelv és oktatás találták ki, kb. negyven év óta egyfolytában sikeresen működik a világ egyre több országában. Tantárgyi oktatást jelent egy másik nyelven, belemerülést a tanulandó nyelvbe. Ez a nyelv tantárgy és tannyelv is egyben: vagy az egész iskolai tananyagot, vagy annak egy részét ezen a nyelven tanulják a diákok. Figyelmüket az adott tantárgy tartalmára irányítják, és nem a nyelvre, a nyelvet indirekt módon, a tárgyalt tantárgyi tartalmakon keresztül tanulja meg a diák, többnyire az anyanyelv-elsajátítás módszereivel. A kettős/kétutas immerzió kombinált program: a kisebbségi és a többségi diákok másodnyelvü oktatásának szintézise. A nyelvi cél a magas additív kétnyelvűség elérése mind a kisebbségi, mind a többségi nyelvben, mindkét célcsoport számára, tehát a tanulandó nyelv nem mehet az anyanyelv/első nyelv rovására. Egyfajta nyelvmegtartó, nyelvgazdagító program, amely megpróbálja kiküszöbölni a kisebbségi diákok által oly gyakran megtapasztalt szubtraktív (felcserélő) kétnyelvűség negatív hatásait. Sikerességéhez fontos, hogy kb. felefele arányban legyenek egy-egy osztályban a többségi és a kisebbségi tanulók. A program alapvető nyelvi céljai közül a kisebbségi anyanyelv megőrzése említendő elsőként. Emellett hozzá kell járulnia a nyelvi kisebbségi diákok többségi nyelvi tanulmányaihoz és iskolai sikerességéhez, elő kell segítenie a többségi diákok idegen nyelvi fejlődését, fejlesztenie kell kultúraközi érzékenységüket, valamint biztosítania kell a nyelvi, etnikai egyenlőséget a többségi és a kisebbségi tanulók között. Akkor működik jól, ha a kisebbségi nyelvnek magas a presztízse, a kisebbségiek nagyobb magabiztossággal tanulják a többségi nyelvet, a többségiek pedig ösztönözve érzik magukat a másik nyelv és kultúra befogadására és megértésére. A muravidéki modell nem az ún. iskolai immerzió megtestesítője, hanem a nyelvfürdő típusúé, hiszen a benne részt vevő két célcsoport nemcsak az osztályban találkozik a környezet nyelvével, hanem elvileg születésétől kezdve lehetősége van szűkebb és tágabb környezetében belemerülni a másik nyelvbe és kultúrába. A nyelvmegőrző programok lényege, hogy kétnyelvű tanárok tanítják a kisebbségi és a többségi gyerekeket anyanyelven és második nyelven egyaránt, a programok célja (magas fokú) funkcionális kétnyelvűség elérése a két kultúra ápolása, megőrzése mellett. Felvetődik a kérdés: megvoltak-e ötven évvel ezelőtt a Muravidéken a hozzáadó kétnyelvüségi helyzetet teremtő oktatási program bevezetésének nyelvi, nyelvpolitikai és társadalmi feltételei? Nem volt ugyanis azonos státuszú a két nyelv, s ez eleve meghatározta a nyelvek dominanciájának alakulását a kétnyelvű oktatásban. A többség és kisebbség számára egyaránt kötelező jelleg tehetetlenséget, esetleg ellenszenvet válthatott ki mindkét résztvevő közösségben, az együttélésben így kialakult feszültségek rányomták bélyegüket az oktatási modellre, és még ma is meghatározzák az iskolai nyelvhasználat alakulását. 43
