Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Kolláth Anna: Két nyelv és oktatás
Kolláth Anna nem veszélyezteti,3 hiszen anyanyelvűk (a szlovén államnyelv) társadalmi értéke magas. Az iskolai és a társadalmi gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a szlovén anyanyelvű diákok nem válnak (funkcionális) kétnyelvűvé a kétnyelvű oktatásban (ennek okai mélyre nyúlnak, és elsősorban nem csak nyelviek), és ez a tény egyértelműen meghatározza az intézményi kétnyelvűség aszimmetriáját, a szlovén nyelv dominanciáját a társadalmi létezés összes színterein (egyoldalú kétnyelvűség a közösség szintjén). Mindez nagyban kihat a kisebbségi magyar nyelv megmaradására, hiszen a nyelvhasználati színterek államnyelvi egynyelvűsége az anyanyelvi regiszterek csorbulását eredményezi, az egyén nyelvvesztésével jár, és ez a nyelvcserének kedvez. A muravidéki kétnyelvűség - a nagyrégiók nyelvi helyzetével ellentétben - a jog és a gyakorlat összefüggésében elsősorban de jure kétnyelvűség, ahol a magas szintű törvényi háttér (az elmélet) és a kialakult gyakorlat között továbbra is ellentétek feszülnek. Ezek elemzése, az okok feltárása, a róluk szóló nyílt diskurzus segíthetné a szakadék feltöltését. A két nyelv tudásának mértéke szerint a magyar közösségben vannak balansz (kiegyenlített) két nyelvűek, tehát olyanok, akiknek esetében a két nyelv tudása egyensúlyban van, ekvivalens jellegű. Magyar egynyelvűeket, illetve magyardomináns kétnyelvűeket ma már inkább csak az idősebbek körében találunk, ők az a korosztály, amelyik soha nem járt szlovén iskolába. A többség ma már egyenlőtlen (szlovéndomináns) kétnyelvűikét nyelv egymáshoz viszonyított kompetenciáját illetően kézzelfogható különbségek mutatkoznak. A szlovének esetében a nyelvi dominancia az anyanyelv dominanciáját jelenti, míg a magyarokéban a másodnyelvét. Az anyanyelv használati színtereinek csökkenése következtében, az alapvetően egyoldalú kétnyelvűségben a magyarnyelvűség az informális helyzetekre korlátozódik, a család mindennapjaira, illetve a publicisztikában és a szépiroda3 A szlovén diákok végig második nyelvként tanulhatják a magyart a közoktatásban (a választás a szülők elemi joga), míg a magyarok az általános iskola negyedik osztályától kezdve az anyanyelvűekkel egy csoportban, anyanyelvi szinten tanulják a szlovén nyelvet és irodalmat (választási lehetőségük a középiskola harmadik, negyedik osztályában van, ha a magyart választják anyanyelvi érettségi tantárgyként és nem a szlovént, ilyenkor bizonyos tananyagokat nem kell olyan részletesen tudniuk). A magyarl-es, azaz az anyanyelvi magyar csoportban iskolát kezdő kisdiák magyarul tanul meg először írni és olvasni, negyedik osztálytól kezdve viszont mindkét nyelvet anyanyelvi szinten tanulja (beszélnek a magyarl-re járók szlovén nyelvi deficitjéről a negyedik osztályban, ezen az iskolák délutáni pótórákkal segítenek, és a gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon gyorsan fel is zárkóznak - sajnos legtöbbször felcserélő módon, az anyanyelv kárára). Gyermekeik iskolai munkáját megkönnyítendő a magyar szülők közül egyre többen a kevesebb ráfordítással is jobb jegyekkel kecsegtető második nyelvi magyar csoportot (magyar2) választják iskolakezdéskor, aláhúzva ezzel azt a tényt, hogy gyermekeik „versenyképességét”, jövőjét szlovén elsőnyelvűként kívánják biztosítani. 40
