Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Kolláth Anna: Két nyelv és oktatás
Kolláth Anna megszüntetve megőrzés elve alapján a jövőről, az egymás mellett élő különböző kultúrák közötti kommunikáció kihívásairól, azok megoldásának lehetőségeiről beszéljünk, farkasszemet kell néznünk továbbra is a muravidéki kétnyelvű oktatási modell „sebezhető” pontjaival. Csak megfelelő nyelvtervezési lépések, körültekintő nyelv- és oktatásstratégia kialakításával őrizhető meg ugyanis a jelenlegi (iskolai) nyelvi helyzet, érhetők el a kitűzött célok, és legyünk optimisták: talán megállítható még az a folyamat, amelyben - iskolában és azon kívül, az említett pozitív eredmények ellenére - a kisebbségi anyanyelv egyre csak veszít dominanciájából. 3. Kisebbség és többség Jól tudjuk, hogy a kétnyelvű oktatás nem csak oktatáspolitikai kérdés. A kisebbségi közösség anyanyelvének megmaradása - s az anyanyelvi és az anyanyelvű oktatás ezt szolgálja - alapvető kulturális kérdés is, hiszen a nyelv az adott kultúra hordozója. A magyar kultúra a magyar nyelvben és magyar nyelven él, és az egyén nyelvvesztését követő államnyelvi dominancia, majd az esetleges nyelvcsere alapvetően a kultúra elvesztését is magával hozhatja (Torgyik 2005). A kétnyelvűség tipológiájának megrajzolásában nem szokás a többség szemszögéből megvizsgálni az egyes összetevőket, hiszen a kisebbségi kétnyelvűség kiterjedése szerint általában egyoldalú, elsősorban a kisebbségi közösség privilégiuma. A kisebbségnek a mindennapi létezéséhez van szüksége az államnyelvre, a jövő, a társadalmi sikeresség - a Kárpát-medence szinte minden egyes kisebbségi kétnyelvűségben élő közösségében - egyre inkább ezen a nyelven látszik biztosabbnak. A többség a vele együtt élő népcsoport kultúrájának megismerése céljából, multikulturális lehetőségeit kihasználandó válhat elsősorban a környezet nyelvének ismerőjévé, a kétnyelvűség tehát valamelyest kétoldalúsodhat is. A többségi közösség másodnyelvi kompetenciájának, kétnyelvűségének, a társkultúrában való részvételének foka több tényező függvénye. Míg a kisebbség esetében egyéni és közösségi szinten is megmutatkozik a kétnyelvűség, a többségi közösség nem kétnyelvű, jóllehet vannak kétnyelvű egyének a közösségben. A többség körében a kétnyelvűség nem éri el a közösségi szintet, míg a kisebbség esetében az egyén kétnyelvűsége a közösség kétnyelvűségében realizálódik (és fordítva). A Muravidék nyelvi helyzetéből kiindulva, pontosan a konkrét kisebbségi léthelyzet összetevőinek ismeretében, a kétnyelvű oktatási forma természetének következtében - az alapvető unilateralitás ellenére - szükségesnek tartom mindkét érintett közösség szemszögéből megvizsgálni a legfontosabb szempontokat. A kétnyelvűségben természetesen elválik a két oldal: kisebbség és 38
