Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Csernicskó István: Ahol a kéttannyelvű oktatás visszalépés: Ukrajna
Ahol a kéttannyelvű oktatás visszalépés: Ukrajna 1. táblázat. Nemzetiségi, anyanyelvi és tannyelvi adatok Ukrajna nagyobb nemzeti közösségei vonatkozásában Számuk Arányuk az ország lakosságán belül Anyanyelvűk és nemzetiségük megegyezik Anyanyelvén tanul fő az összes iskolás %-ában ukrán 37541693 77,82 85,16 4379675 75,05 orosz 8334141 17,28 95,92 1394331 23,89 belarusz 275763 0,57 19,79-moldáv 258619 0,54 70,04 6508 0,11 krími tatár 248193 0,51 92,01 5945 0,10 bolgár 204574 0,42 64,15 120 0,00 magyar 156566 0,32 95,44 20229 0,35 román 150989 0,31 91,74 27471 0,47 lengyel 144130 0,30 12,95 1404 0,02 zsidó 103591 0,21 3,10-görög 91548 0,19 6,37-német 33302 0,07 12,18-gagauz 31923 0,07 71,49-szlovák 6397 0,01 41,16 97 0,00 A táblázatból látszik, hogy azon közösségek esetében előrehaladott a nyelvcsere, amelyek nem rendelkeznek anyanyelvi iskolákkal. Hiába alkotják például az oroszok után a legnagyobb ukrajnai kisebbséget a belaruszok, nincsenek belarusz nyelven oktató iskoláik, és mindössze 19,79%-uk vallja anyanyelvének nemzetisége nyelvét. Ezzel szemben például a románok és a magyarok ragaszkodnak nyelvükhöz és iskoláikhoz egyaránt. Azt persze nem könnyű eldönteni, hogy körükben azért olyan magas a saját nyelvüket megőrzők aránya, mert saját nyelvükön tanulhatnak, vagy esetleg azért ragaszkodnak iskoláikhoz, mert erősek a nyelvmegtartásra irányuló törekvéseik, ám az valószínűsíthető, hogy a két mutató kapcsolatban van és erősíti egymást. A fenti adatok ismeretében nem meglepő, hogy az ukrán állam úgy véli: a nemzetiségi nyelven folyó oktatás visszafejlesztésével, az ukrán nyelven tanulók számának folyamatos emelésével el lehet érni az ország állampolgárainak ukrán nyelvűvé formálását. Ezen törekvés elsősorban az orosz abszolút dominanciáját mutató keleti és déli országrész ukránosítását célozza meg. S ha figyelembe vesszük, hogy az ország nyelvi és nemzetiségi alapon való kettészakadása egyben politikai törésvonalat is jelent (Csernicskó 2006), akkor érthetővé vá-299
