Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Misad Katalin: A magyar mint idegen nyelv/hungarológia oktatásának gyakorlati kérdései a pozsonyi Comenius Egyetemen
Misad Katalin A magyar mint idegen nyelv/hungarológia oktatása a pozsonyi Comenius Egyetemen A pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara az 1990/91-es tanévben hirdette meg először a magyar mint idegen nyelv szakot. Mivel az egyetem különböző tárgyi és személyi feltételek hiánya miatt nem tudta biztosítani a speciális igényű hungarológiai képzést, a szak önmagában nem volt teljes értékű: egészen a kreditrendszer bevezetéséig egy másik szakkal — kötelezően a szlovákkal - kellett párosítani. A magyart mint idegen nyelvet a kezdeti időszakban két-, majd háromévenként hirdették meg, oktatását az egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke biztosította. Az 1990-től napjainkig felvett hallgatók száma harminckettő, nekik az oktatási program szerint a nyolcadik vagy a tizedik (a bakkalaureátusi képzésben részesülőknek a hatodik) félév végén államvizsgát kell tenniük magyar nyelvből és irodalomból. Mellettük azonban vannak olyan hallgatóink is, akik egy-egy négyszemeszteres tanfolyam erejéig más szakról látogatják a tárgyat (pl. levéltáros vagy történelem szakos hallgatók), velük a tanulmány egy későbbi szakaszában foglalkozom majd. A magyar mint idegen nyelv szak a tanterv szerint elsődlegesen filológiai jellegű. Hallgatóink egy része vegyes házasságban született (melyben az egyik szülő anyanyelve a magyar), általános és középiskolai tanulmányaikat azonban szlovák nyelven végezték. Szlovák anyanyelvű szülőjükkel szlovákul beszélnek, magyar anyanyelvű szülőjüktől viszont egy bizonyos szinten megtanultak magyarul. A magyarnak egy - a mindennapi beszédhelyzetekben használt - kontaktusváltozatát beszélik, a magyar standarddal többnyire csak egyetemi tanulmányaik, illetve az esetleges magyarországi részképzés folyamán találkoznak. Bár a magyar mint idegen nyelv belső tipológiája e tekintetben nem egységes (vő. Éder 1991: 188-193; Kontra 1991: 139; Szépe 1991: 158), ezek a hallgatók a magyart többnyire második nyelvként tanulják. Anyanyelvűk, a szlovák mellett ugyanis a magyart mindennapi használatú nem-anyanyelvként beszélik, hiszen magyar anyanyelvű szülőjükkel (esetleg más hozzátartozójukkal) ezen a nyelven vagy ezen a nyelven is naponta kommunikálnak. Hallgatóink másik része egynyelvű (szlovák) nyelvközösségben él, mindkét szülője szlovák anyanyelvű, s általános és középiskolai tanulmányai során anyanyelve mellett egy nem-anyanyelvet (angol, német, esetleg orosz, francia) is elsajátított valamilyen fokon. Ők a magyart az anyanyelvvel a mindennapi használatban nem váltakozó idegen nyelvként tanulják (vö. Éder 1991: 193-195; Kontra 1991: 140; Szépe 1991: 152). Mivel a pozsonyi egyetemen a magyar nyelv oktatása forrásnyelvi környezetben folyik, az élőnyelvi kapcsolat minimális: ez utóbbi hallgatók magyar szót szinte csak a tanórákon hallanak. Mind a második, mind az idegen nyelv elsajátításának sikerességét nagyban befolyásolja a nyelvtanulók motiváltsága. Az első találkozás alkalmával hall262
