Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Domonkosi Ágnes: Egynyelvű beszélők vélekedései és hiedelmei a kétnyelvűségről
Egynyelvű beszélők vélekedései és hiedelmei a kétnyelvűségről • Abban az országban élnek, ott kell érvényesülniük nap mint nap. Szerintem csak az jön előbb a szájára. A politikai-társadalmi helyzet okozta kényszerhelyzet magyarázza az államnyelvi szavak használatát, hasonlóan az előző állításhoz kapcsolódó értelmezésekhez: • Nekik sajnos muszáj volt megtanulniuk ezen a nyelven, mert máshogy nem tudtak volna élni, munkát szerezni stb. Az erre a kérdésre adott indoklások is jelzik azt, hogy a kérdőívszerkesztés során mennyire fontos az állítások, kérdések pontos megfogalmazása, ugyanis az adatközlők közül igen sokan nem a kérdőívben megjelölt szavak, átvételek, hanem általában a másik nyelv használatával kapcsolatban fejtették ki véleményüket. A kérdőívek tartalmaztak még két olyan ún. nyelvérintkezési mítoszt is, amelyek a kétnyelvű helyzetekhez is köthetők: • Két vagy több nyelv keverése egyetlen nyelvi megnyilvánuláson belül a beszélő részéről a nyelvi önkény kifejezése, az eredmény pedig zagyva beszéd. • A két nyelv keverése arra utal, hogy a beszélő nem ismeri jól az egyik vagy mindkét nyelvet. Dolgozatomban az ezekhez az állításokhoz való viszonyulást nem dolgoztam fel, elsősorban azért, mert az adatközlők egy része épp az egynyelvcentrikus szemléletéből adódóan egynyelvű helyzetben érvényesülve értelmezte ezeket az állításokat, és a magyarban használatos idegen szavakról és jövevényszavak használatának szükségességéről alkotott véleményt, nem pedig a kódváltás jelenségéről. A kérdőívekben kifejtett vélemények nagy részében kimutatható az a szemlélet, amely az egynyelvűséget tekinti természetes állapotnak, megjelennek azonban emellett olyan vélekedések is, amelyek számot vetnek a két nyelvnek az eltérő funkciókra, más-más helyzetekben való használatával, illetve a két nyelv használatának következményeivel is. A határon túli magyarok nyelvhasználatával kapcsolatban empatikus elfogadás érvényesül, amely a szokatlan helyzetre vezeti vissza a szokatlan nyelvhasználatot, azaz ez az elfogadás az egynyelvű szemlélet talajára épül, nem pedig a kétnyelvűség természetének ismeretére. Az erős egynyelvű szemléletben szocializálódó és egynyelvű közegben élő beszélők vélekedéseinek megváltoztatása tehát a kétnyelvű magyarság nyelvi helyzetének megítélése szempontjából igazán lényeges. A vélekedések megváltozására - a kérdőívek egyes részeredményei szerint is - a legnagyobb hatással kétnyelvű beszélők és helyzetek megismerése lehet, szükségesnek látom azonban emellett azt is, hogy az iskolában, a nyelvi nevelésben is teret nyerjen a kétnyelvűségű szemlélet. 201
