Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
2. Fejezet: A kétnyelvű oktatás Kárpát-medencei kontextusai - Domonkosi Ágnes: Egynyelvű beszélők vélekedései és hiedelmei a kétnyelvűségről
Egynyelvű beszélők vélekedései és hiedelmei a kétnyelvűségről alkotott elképzeléseinek feltárása azonban igen elhanyagolt kutatási terület, holott a kétnyelvű magyarság helyzetének megítélése szempontjából fontos tanulságokkal járhat. Dolgozatom célja egy empirikus kutatás eredményei alapján számot adni arról, hogy milyen elképzelések, helytálló és téves, mitikus vélekedések élnek a magyarországi egynyelvű beszélők körében a kétnyelvűségről, a kétnyelvű nyelvhasználat sajátosságairól és a határon túli magyarok nyelvéről. Az adatok egy, a nyelvvel kapcsolatos hiedelmeket, mítoszokat átfogóan vizsgáló kérdőíves gyűjtésből származnak: a kérdőív közkeletűnek tartott, de téves vagy pontatlan nyelvi vélekedésekkel kapcsolatban mérte az adatközlők egyetértését (:teljesen egyetértek/ részben egyetértek/ nem értek egyet válaszlehetőségek révén), illetve kérte a vélemény indoklását is. A kérdőívet Lanstyák István állította össze, követve a nyelvi mítoszokról szóló tanulmányában megjelent témaköröket (2007b), két különböző változatban. Dolgozatom célkitűzéséhez illeszkedve mindkét változatból két, kifejezetten a kétnyelvűséghez kapcsolódó állítást emeltem ki. A kétnyelvűség fogalmának körülhatárolására a következő állítás vonatkozott: I. Kétnyelvű ember az, aki két különböző nyelvet beszél anyanyelvi szinten, azaz úgy, mintha mindkét nyelvnek egynyelvű anyanyelvi beszélője lenne. A kétnyelvű közösségekben élők nyelvi tudásával kapcsolatos vélekedéseket volt hivatott feltárni a következő állítás: II. A kétnyelvű kisebbségi közösségek tagjai egyik nyelvüket sem beszélik rendesen. A határon túli magyarok nyelvi viselkedésére és nyelvhasználatára két állítás is vonatkozott: III. A határon túli magyarok körében a magyar és a másik általuk használt nyelv keverése a megbecsülés hiányát jelzi az érintett nyelvekkel szemben. IV. A határon túli magyarok körében a szlovák, román, ukrán, szlovén stb. szavak használata nemtörődömségre vezethető vissza, a „mindegy, hogyan beszélek”felfogásra. A kutatás adatközlői az egri Eszterházy Károly Főiskola másod- és harmadéves hallgatói voltak, a kérdőív mindkét változatát 80 hallgató töltötte ki, közöttük voltak magyar szakos, illetve eltérő arányban más tanár szakos hallgatók is. A kétnyelvűség fogalmát, a kétnyelvűség jelenségét meghatározó megfogalmazással {Kétnyelvű ember az, aki két különböző nyelvet beszél anyanyelvi szinten, azaz úgy, mintha mindkét nyelvnek egynyelvű anyanyelvi beszélője lenne) az adatközlők többsége (76, 25%) teljesen egyetértett, 16,25% a részben egyetértő választ jelölte meg, és csak 7,5% nem értett egyet. 195
