Kolláth Anna (szerk.): A muravidéki kétnyelvű oktatás fél évszázada (Bielsko-Biala - Budapest - Kansas - Maribor - Praha, 2009)
I. Fejezet: A Muravidék és kétnyelvű oktatása - Göncz László: A muravidéki kétnyelvű oktatás bevezetésének előzményei és körülményei
Göncz László iskolarendszert olyan módon, hogy összhangban legyen a szocialista elveinkkel.”11 Ezt a funkciót, valamint a tartalmi kérdések elhanyagolását, amely a muravidéki magyar oktatási rendszer alakulása tekintetében még inkább fontos üzenettel bír, egy későbbi, „Az iskolát a környezethez kell alkalmazni” című sajtócikkben annak szerzője találóan megállapította. Feltételezhető azonban, hogy jelentősebb, hasonlóan gondolkodó közegre nem talált.11 12 Az egykori, a tárgyalt időszakban tevékenykedő pedagógusok egybehangzó véleménye, hogy felkészületlenül, információszegény helyzetben folyamodtak az illetékesek 1959/60-ban a kétnyelvű oktatási formához, amihez hasonlóval akkoriban az ausztriai Karintia szlovénok lakta vidékén is kísérleteztek. Egyesek véleménye szerint az ausztriai szlovénok érdekében kifejtett politikai törekvések szempontjából „kapóra jött” a korabeli köztársasági vezetésnek a kétnyelvű oktatási modell bevezetése a Muravidéken. A pedagógusok azt is hangsúlyozták, hogy kezdetben még minimális útmutató sem létezett, sem tankönyvekkel és segédeszközökkel nem rendelkeztek (Göncz László 2006a: 15- 26). Az első kétnyelvű tagozatok, amint már utaltunk arra, 1959 őszén indultak el - formálisan kísérleti jelleggel - a lendvai járás általános iskoláiban. Az óvodákban csak két évvel későbben vezették be az új modellt, hasonló nehézségekkel és hiányokkal, mint az általános iskolai tagozatok esetében. A helyzet annyiban volt eltérő, hogy az akkor még nagyobb arányú magyar lakosság révén az óvodai tagozatokban általában többségben voltak a magyar nemzetiségű gyermekek, így az óvodai közegben a magyar nyelv talán valamennyivel könnyebben érvényesült. A helyzetet akkor még hátráltatta az óvodai tevékenység viszonylagos szervezetlensége, ugyanis jelentősen kevesebb gyereket írattak akkor be óvodába, mint két-három évtizeddel később. Az óvodákban a nyelvhasználat szempontjából különösképpen fontos szerepe volt a szubjektív tényezőknek, tehát az óvónők nyelvismeretének és hozzáállásának. Az oktatási modell fő céljai között szerepelt, hogy az ún. nemzetiségileg vegyesen lakott terülten mindenki, szlovénok és magyarok egyaránt, csak a kétnyelvű általános iskolát látogathatják. Szakmai szempontból merültek fel kételyek, hogy különböző képességű és nyelvismerettel bíró (vagy nem bíró) gyerekek kerültek máról holnapra azonos padsorokba, formálisan azonos követelmények mellett. A formális elvárások szerint a szaktantárgyakat mindkét nyelven tervezték oktatni, valamint a tanulók tudását is hasonlóan, tehát mindkét nyelven kívánták számon kérni. Ez kisebbségvédelmi szempontból látszólag progresszív megoldásnak tűnt, mint ahogy az is - amire már utaltunk is -, hogy ezt az oktatási formát az illetékesek nyilatkozatai szerint elsősorban a muravidéki 11 PV magyar kiadása, II/ 11. 1957. aug. 22. 1-2. 12 PV magyar kiadása, 11/16. 1957. okt. 31. 2. 106
