Zágorec-Csuka Judit: Enigma. Válogatott versek (Lendva, 2018)

Olga Paušič: Utószó

vágyakozással a másik nemhez való vonzódás légkörében. Az első vers (Ne várj), amely hagyományos versformában íródott, arról szól, hogy a nő elutasítja a férfit, aki már nem tud a nőnek a kedvében járni. Arra utal, hogy már megszűnt benne a vágy iránta, nem dobog érte a szíve, nem kívánja az érintését, és már nem vár rá. A „már" szó az utolsó versszakban elárulja, hogy véget ért ez a kapcsolat, vagyis „nem vagyok neked már" valaki, annak ellenére, hogy valamikor volt köztük valami, de ennek az érzése már elmúlt. A Tudni akarom című vers kellemes érzésekre utal, hiszen a költő hosszú sivatagi-érzelmi hiányérzete után újra feléled. Hasonló vágyak bukkannak fel a Nyári zápor című versben is. A zöldellő erdő a közös szerelmi tűzhely megélésére utalhat. A ciklus utolsó versében, a Ragyogásban a Nap az az elem, amely beragyogja a szerelmespárt, és össze is köti őket. A négy szerelmes verseben egyszer sem fordul elő a SZERELEM szó, mégis ezek a versek a legderűsebbek a kötetben.

A Létversek ciklus 10 verset tartalmaz, alcíme: Én nem voltam még madár, amely szabadon repülhetett... Rejtély? A korlátlan szabadság megéléséről volna szó, testben és lélekben? Mégis, mi volna az, ami miatt az embernek érdemes élnie, amire törekszik, s ez milyen irányba tereli az erejét? A válasz az volna, hogy ki kell lépni a civilizációból, és magányba kell vonulni, a természet felé kell fordulni, távol az emberektől? Vagy elrejtőzni a képzelet világába, azokba a világokba, ahol minden lehetséges, ahol megvalósulhatnak azálmok? Aciklus néhány verséből kiolvasható a csalódás és a rezignáció érzése is: „...így távolodok el majd / a Csendes-óceánból a halálba..." (Vancouveri románc), „de voltam már hallgatag, / visszahúzódó, vesztes, / fáradt, lekezelt harcos." (Én nem voltam még...) Mindenki közülünk bejár egy

76

ENIGMA

JZCS