Varga József: Keresd az égi harmóniát! (Dunaharaszti, 2012)
Emlékezzünk
Ballada a gyermekről A barakkban szültelek meg téged; s amikor boldog anyává lettem: hallottam először drága hangod. Akkor még nem kúsztak ijesztőn felém a sötétlétű rémek. Ahogy kiapadt mellemre bújtál, benne édes tejet nem találtál: hallottam, másodszor éhes hangod. Még akkor sem érkezett létedhez a sápadtkarú, hideg szörnyeteg. Midőn tépett ruhámmal fedtelek, karolva, védőn, bódultán kelve: hallottam utolszor gyenge hangod. A rideg halál megtörte lelkem, a kihűlt testedre ájultan estem. E vadságban rózsa voltál nékem, aranyos halottam, és gyermekem; hová tűntél a napfényes úton?... Veled együtt anyád is messze száll, a sötét sírban már semmi sem fáj. (Igo Gruden) Igo (Ignacij) Gruden /igo (ignácij) gruden/ a Trieszt melletti Nabreininán született 1893. április 18-án, Ljubljanában halt meg 1948. november 29-én. Költő és jogász. Szülei tizedik gyermeke volt. Testvérei: Franc, Josip, Olga, Dora, Polda, Danila, Oskar, Dušan és Nada. A Prágai Karlovi Egyetemen szerzett doktorátust. Szépirodalmi és politikai tevékenysége értékes. 58
