Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)
4. Szlovén szépirodalom magyar nyelven a 20. század 60-as éveitől a 21. század elejéig
az anyaország s talán Európa figyelmét is - hiszen a regényt később sok nyelvre lefordították. Ezt olvashatjuk a lefordított kötet utószavában (Gállos Orsolya, 1979:269-274). 1979-ben jelent meg a Slap / Zuhatag c. szlovén-magyar kétnyelvű verseskötet az Európa Könyvkiadó és a Državna založba Slovenije közös kiadásában, amelynek a nyersfordítását magyar nyelvre Jože Hradil készítette, a végső fordítás és átköltés pedig Weöres Sándor munkája. Négy szlovén költő, Dragotin Kette, Ivan Cankar, Josip Murn Aleksandrov és Oton Zupančič verseit olvashatjuk a kötetben, amelynek utószavát Kajetan Kovič írta. A kötet anyagát Jože Hradil és Kajetan Kovič válogatta. Az irodalomtörténet a négy szlovén költő munkásságát a szlovén költészet „modern irányzata” meghatározásba sorolja, amely a 19. század végi lázas, útkereső korszakból származik. Az új irányzatok jóval később érnek el Közép-Európába. A szlovén irodalom a hirtelen rázúduló eszmei áradatot összefoglalóan „modern irányzatnak” nevezte. Ez az elnevezés a mai napig él az irodalomtudományokban. A négy költő müvében sok a hasonlóság, hiszen mind a négyen a századforduló forrongó világából táplálkozik és életükben is sok az érintkezési pont. Alkotásaik azonban magukon viselik egyéniségüket, szellemi fejlődésük, formálódásuk sajátosságát. Az új irányzatok új szemléletet jelentettek. Sorsdöntő évek voltak ezek, már felsejlett a 20. század modem Európája. A művek nem üres térben keletkeznek, a költők alkotásai elválaszthatatlanok attól a kortól, amelyben éltek, dolgoztak. Az alkotást kiváltó impulzus mindig az élmények világából lép elő. Szlovénia különböző vidékeiről származó költők diákként találkoztak Ljubljanában, a ljubljanai gimnáziumban tanultak, és az akkori neves „Zadruga” diák irodalmi kör munkatársai voltak. Életútjuk nehéz volt. Dragotin Kette az érettségi után Triesztben katonáskodik, hamarosan megbetegszik tüdőbajban. Visszatér Ljubljanába, ahol 1899-ben, 23 évesen a nincstelenek menedékházában, a Cukramában Fordította: Weöres Sándor és Jože Hradil 87
