Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)
3. A magyar szépirodalom fordítása 1945 után - történeti és művelődéstörténeti háttér
Hrabalova knjiga címmel jelent meg szlovénul Klagenfurtban a Wieser Kiadónál 1993-ban Esterházy Péter Hrabal könyve Marjanca Mihelič fordításában. A kitűnő, finom iróniával fűszerezett olvasmány, amelyet a jó fordítás tehetne élvezetessé a szlovén közösség számára, az érdeklődést keltő előszó ellenére sem talált nagyobb visszhangra a szlovén kulturális térségben. Pedig ez az (auto)biografikus elbeszélésre hangolt regény valóban az első olyan könyv, amely nem kapcsolódik annyira szorosan a magyar nemzeti történelemhez, a hagyományhoz, nyelvileg is sokkal radikálisabb, elbeszélőbb, mint a többi Esterházykönyv (Rudas Jutka, 2006:166). A magyar irodalmi művek szlovéniai recepcióját illetően fontos megemlíteni a vilenicai díjkiosztást, amely a 80-as évek második felétől jelentős mérföldkőnek bizonyult. Esterházy Péter volt az első magyar író, aki megkapta a nemzetközi irodalmi díjat a karsztbarlangban (1988-ban, másodszor 1998-ban). Ennek ellenére művei még messzibb külföldön is (Németország, Franciaország) szélesebb körű recepcióban részesülnek, mint a szomszédos Szlovéniában. Rudas Jutka kiemelte, hogy „Esterházy műveinek a fordításakor nagyon kell ügyelni, hogy a tömör magyar mondatok, szlovénül is tömörek maradjanak, és a nyelvi játék során elferdített mondatok a szlovénban is visszaadják elferdített jelentésüket.” (Rudas Jutka, i. m. 162.) Esterházy Péter a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja. Számos rangos irodalmi díjban részesült Magyarországon és külföldön egyaránt [Vilenica-díjak, Herder-díj, A német könyvszakma békedíja (Friedenspreis des Deutschen Buchhandels) a Frankfurti Könyvvásáron]. Regényeit és elbeszéléseit több mint húsz nyelvre fordították le, külföldön is széles körben elismerik. Esterházy a magyar posztmodem irodalom jelentős alakja, műveire intertextualitás, idézetek, fragmentáltság, kiváló humor, valamint mozaikszerüség jellemző. Ezek alapján jogosan feltételezhetjük, hogy műveinek fordítása nem a legegyszerűbb. A történet helyett számára elsősorban a nyelv fontos, és arra helyezi a hangsúlyt. Az elemzett regényben több önéletrajzi elemet találhatunk, ami az olvasást izgalmasabbá teszi. Marjanca Mihelič fordításában jelentek meg szlovén nyelven esszék Görömbei Andrástól Minevanje prihodnosti (Múlik a jövőnk) címmi, amely elhangzott a Radio Ljubljanában 1990-ben, majd Esterházy Péter Strah, naša dediščina (Örökségünk - a félelem) c. esszéje 1992-ben, Csordás Gábor Narcis in mlečni bratje {Nárcisz és a tejtestvérek) c. esszéje 1993-ban, és Konrád György Identiteta in histerija {Identitás és 53
