Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)

3. A magyar szépirodalom fordítása 1945 után - történeti és művelődéstörténeti háttér

küli unokaöccse gátlástalanul még az ő halálával is spekulál, hogy meg­szerezze a vagyonát, ezért bosszút tervez ellene. Unokaöccsének a meg­­bántása viszi el őt a főarisztokrácia köreibe. Kárpáthy minden törekvése ellenére nem tud részt venni a korszerű eseményekben, ezért a végrende­letében a fiára ruházza át az összes vagyonát. Az író a magyar nemessé­get két szélsőséges szereplőjének a jellemzésével mutatja be. Szentirmay Rudolf Széchenyi ideáljait testesíti meg, míg Kárpáthy Abellino erkölcs nélküli egyéniség. Az író a magyar arisztokrácia két - felvilágosult és maradi - képviselőjét ábrázolta ezekben a szereplőkben. A két szélsősé­ges embertípus között pedig az öreg Kárpáthy áll. Szentirmay Rudolf az összes szellemi képességét, tekintélyét és vagyonát is a gazdaság fejlődé­sére áldozta, és szembeszállt a gazdasági korrupcióval. Jókai nem költő­nek és politikusnak adta a regényében azt a szerepet, aki a nemzeti tudat felébresztését képviselte, hanem egy gazdasági szakembernek. Az író teljes társadalmi látképet ad a magyar arisztokraták helyzetéről Magyar­­országon és külföldön is. Megmutatja a nemesség és a polgárság erkölcs­telenségét is, de mindehhez hozzá is teszi, hogy mindkét osztályban meg­találhatók azok a személyek, akik nemes emberek. Ezért megmutatja a fiatal nemeseket is, akik lemondtak ifjúságuk gondtalan perceiről, és fel­vállalták a fejlődés nehézségeit. 1853-54-ban írta Jókai ezt a regényét: illúziókban élt, és nem is gondolta, hogy ezek az illúziók üresek voltak. Jókai reményei ezekben az időkben nem teljesültek be. Az Egy magyar nábob / Velikaš c. regényében a reformkort és a szabadságharcot tárgyal­ja. A regény tartalmilag közvetlenül a Kárpáthy Zoltán, közvetetten pe­dig a Kiskirályok című Jókai regényekhez kötődik. A kőszívű ember fiai című ifjúsági regénye is az 1848-as időszakot vetíti elénk, és tartalmilag is a szabadságharc idejére vonatkozik. Jože Hradil a nyolcvanas években kezdett magyar irodalmat szlo­vénra fordítani, Varga Betti újságírónak 2013. május 7-én a Kötve-fűzve c. online újságnak a Kidobtam, ami az agyamban és a szívemben ma­radt című cikkben így nyilatkozott. Varga Betti: Amikor a nyolcvanas években elkezdett magyar irodal­mat fordítani szlovénre, egyfajta küldetéstudat dolgozott Önben vagy érdeklődés mutatkozott Szlovéniában a magyar irodalom iránt? Jože Hradil: Nem volt érdeklődés. Magyarország kis ország, Szlo­vénia ötször kisebb. Nem ismertük, és ma sem ismerjük egymást iga­zán, hiába élünk egymás mellett ezer év óta. Nem ismertük József Atti­lát, a magyarok Ivan Cankart. Az volt a szerencsém, hogy megtanul-39

Next

/
Oldalképek
Tartalom