Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)

1. A szlovén-magyar, magyar-szlovén irodalmi kapcsolatok kialakulása

évig együtt éltek a magyarokkal egy állam keretei és határai között, így a közös élet számos lehetőséget nyújtott a kapcsolatteremtésre. A kultúraközvetítés a két nemzet között a reformáció idején erősödött fel, amikor Mandelc Janez nyomdász, Primož Trubár munkatársa, a Kranji térségből 1582-ben kénytelen volt átköltözni a Zrínyiek és a Batthyányak birtokaira. Mandelc Nyugat-Magyarország térségében 50 művet nyomtatott ki, ennek egyharmada magyar nyelvű kiadvány volt. (Dr. Elizabeta Bemjak, 2012:2)

Franci Just szlovén irodalomtörténész véleménye szerint Cirill és Metód hittérítők, Rasztiszlav morva, Pribina és Kocelj alsó-pannóniai fejedelmek tevékenységével alakult ki az úgynevezett „ős-szlovén nyelv”, vagyis az ős-szláv kereszténység nyelve, amely alapul szolgált az írásbeliség kialakulásához. Cirill és Metód a szláv népek nyelvismeretét és írásbeliségét hozták magukkal Szaloniki környékéről, és a morva-pannon térségben terjesztették tovább, alakították ki a szláv irodalmi nyelvet és írásbeliséget. A hittérítők letelepedése előtt is létezetek imakönyv-minták, amelyeket az itt élő papok használtak, ők fordították le latin és német nyelvből. Ez abból is következtethető, hogy az a régi őskeresztény szláv nyelv, amelyet Cirill és Metód használt, nem tartalmazott olyan kifejezéseket, amelyeket a későbbi korban is használtak volna, vagyis a két hittérítő nem hozhatta ezeket a kifejezéseket Szaloniki környékéről, azok valószínűleg régebbi korszakból származnak. Az ószláv írásbeliség általában bibliafordításokat tartalmaz, amelyet görög és latin nyelvből fordítottak. Ezek az elsődleges fordítások nem maradtak meg az utókor számára, de felismerhetők az azt követő korok másolataiból is. Lehetséges, hogy ezekből az átiratokból all. század végén a bencés szerzetesek elvittek néhányat Zalavárból, amikor el kellett hagyniuk az apátságot, és Felsőszentbenedeken (Kanéevci) helyezték el a bencés apátságban, amelyet 1093-ban alapítottak „de Borchi” néven. Az apátság a 13. század közepéig működött. (Franci Just, 2003:10-11)

Később a szlovéneket a 9. századtól kezdve egyre több támadás érte a pannon térségben, hiszen a magyar törzsek letelepedtek a Kárpátmedencében, és 896-ban államot is alapítottak. Annak ellenére, hogy dúltak a harcok a területszerzésért a szlovének és a magyarok között, nem csak hadtörténeti szempontból tekinthetjük a két nép érintkezését. A régebben letelepült szlovének (6. század) és az újonnan letelepülő magyarok beszélgettek, kapcsolatban voltak egymással, így a magyar szókincs 12 százalékát a szláv, köztük a szlovén nyelvből vették át. Ké14