Halász Albert (szerk.): Az Alsó-Lendvai Hiradó megjelenésének 130. évfordulója (Lendva, 2020)
Göncz László: Alsólendva társadalmi jellemzői és népességi viszonyai a 19. század utolsó harmadában
Göncz László Alsólendva társadalmi jellemzői és népességi viszonyai a 19. század utolsó harmadában1 Az 1867 előtti állapot A közép- és koraújkori magyar történelemben fontos szerepet betöltő alsólendvai Bánffy család kihalásától a reformkorig Alsólendvára a pangás volt jellemző. A mintegy másfél századig tartó török hódoltság utáni újranépesítési (migrációs) folyamat, amely a 18. században a Kárpát-medence egészében kisebb-nagyobb ütemben érvényesült, Alsólendva környékét is érintette. A Lendva-vidék részbeni „feltöltődése” keretében a nemzetiségi2 arányok csekély mértékben átalakulhattak, azonban a nyelvhatár (amely már a 14-15. századra állandósult a Mura mentén) lényegében nem változott. A Muravidék mai területére vonatkozó 18. századi konkrét népességmozgási adatokkal kis mértékben rendelkezünk, azt azonban részismeretekből tudjuk, hogy a török terjeszkedés következtében a Hetés területén néhány kisebb falu elpusztult, az egykori Kebeleszentmárton (addig túlnyomórészt a mai falu melletti dombon helyezkedett el) elnéptelenedett stb. Hetés esetében nagyobb beköltözésről a 18. század táján nem tudunk, Kebeleszentmártonba (Kobilje) az uradalmi erdők szakszerű gondozása céljából részben stájerországi favágókat telepítettek. Alsólendván, amely Hunyadi Mátyás korában feltehetően többségében magyartű beszélő lakossággal bírt3, a 19. század elején fellelhető szlávos és német hangzású nevekből lehet arra következtetni, hogy messzebbről (nem csak a közvetlen szomszéd 1 A tanulmány a „2-ARRS-P5-0081 Programska skupina” című kutatási program kereten belül készült. 2 A „nemzet” és „nemzetiség” fogalmak 18. századi kontextusban nem a mai jelentésük szerint értelmezendők (még száz esztendővel később is általában az anyanyelvet jelölték meg). 3 Aligha volt véletlen, hogy az alsólendvai Bánffy főúri család égisze alatt működő' Hoffhalter-nyomdában, a reformáció hatására és elvárásai szerint is, magyar nyelven jelentek meg Kultsár György prédikátor-tanító könyvei. Az akkori közösség többségében magyar nyelvű lehetett. Ha hinni lehet a korabeli írásoknak, a 15. században a magyar alapítású pálos rend kolostora állt Alsólendva határában (akkor ugyan a városközpont, amelynek közelében az említett pálos kolostor is állt, az ún. Szent János városrészben volt — Hosszúfalu közelében, a mai „magyar nemzetiségi székház”, azaz az egykori egészségház környékén). 9
