Varga József: Küldd a fényt! (Dunaharaszti, 2005)
Érik a szilva
Küldd a fényt! Uram, most hozzád szólok bátran. Sokáig kerestelek: fűben, fában, kőben, virágban, égbe nyúló bérceken; titokzatos tengerek mélyén, tüzes villámok ágán, kökénybokrok mérges tűhegyén, őserdők avarágyán; süppedő morotvák aljában, felhők fodrai fölött, fenyők tölcséres tobozában, érdes tölgygubacs között; lengő búzaszár kalászában, mákgubó rekeszében, szelídbodza virágszirmában, az élet lényegében; gondolatom szövevényében, szürke agysejtjeimben, szívem lüktető rejtekében, igét váró lelkemben. Küldd már a fényt, hogy öleljelek, az égiek örömét, hogy végül megleljem, elnyerjem az öröklét várt kegyét! 42
/
