Varga József: Küldd a fényt! (Dunaharaszti, 2005)

Vonaton

8.

Tagadom, hogy nem lesz május, Rügyet bontó tavasz,

Hogy nem nyílik soha nékem, Nefelejcs mosolya.

Nem hajtja keblemre lágyan Rózsám kócos fejét,

S nem csókolhatom ajkáról, Varázsos nedűjét?

Tévedni emberi dolog... így mondja a szólás.

Tarka szirmán az életnek Érik a boldogság.

Sesvete

9.

Bűvös volt az első csókod,

Mikor csókoltalak,

Mérget csurgattál testembe,

Soha el nem hagylak!

Szeretnék elmenekülni,

Hogy ne legyek rabod,

Midőn kábán csalfa szíved Más legénynek adod.

Mégis áldom azt a napot:

Decemberi estét,

Mikor furcsán mosolygott ránk, Irigyen a holdfény.

Maksimir

20