Varga József: Gondolatszilánkok (Pilisvörösvár, 2019)

Marika néni élete

A keményre fagyott felső rétegén lehetett szánkázni, csúszkálni és a partokról sítalpazni. De csodálatosak és emlékezetesek voltak a téli esték is. A fonás, ahogy öreganyám és édesanyám pörgették a rokkát, a tökmagköpesztés meg a tollfosztás. A tökmagköpesztést azért szerettem, mert olyankor ott voltak keresztapámék, a szomszédok, no meg az öreg János bácsi, aki számtalan mesét tudott a boszorkányokról, a lucférekről, a betyárokról, a tündérekről és az ördögökről. Nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is szívesen hallgatták az idős ember szebbnél szebb, hátborzongatóbb meséit, amit érdekesen, színesen, szinte valósághűen mondott el, persze muravidéki tájszólásban.

Hasonlóan kedveltem a tollfosztásokat is. Ezek jóformán egész télen át tartottak, hiszen amikor egy háznál befejeztük, mentünk a másikhoz. Utána „áldomás" volt - vágottzsíros kenyér, tökmagolajos savanyú káposzta, mákos- és dióskalács meg jó šmarnica. A tyúk- és lúdtoll fosztását csak nők, asszonyok és lányok végezték, leginkább a meleg konyhában. Az asztal körül ültek. Munka közben énekeltek, beszélgettek, viccelődtek. Megtárgyalták a falu ügyes-bajos dolgait. Terítékre kerültek a szerelmi és pikáns történetek is. Ilyenkor a férfiak általában távol maradtak. Nem is voltak kívánatosak.

Sok-sok szeretettel gondolok édesapámra is, amikor télen, a meleg konyhában, zsúpból, „hélából" és szíjácsból vékát, szakajtót, de még szalmapókot is készített, vagy vékony, hosszú fűzfavesszőből kosarat font.- Mikor vette észre, hogy már nagylány? Udvaroltak-e magának a pincei és a környékbeli legények?- Az én gyermekkoromban hamar megtudtuk, hogy mi a szerelem, mi a szeretkezés, hiszen egy családban nyolcán, tizenketten is együtt éltek: nagyszülők, szülők és gyerekek; sokszor még az unokák és dédunokák is. Igaz, hogy ezekről akkor nem illett, de nem is volt szabad nyíltan beszélni, de mindenki tisztában volt a dolgokkal.

41