Varga József: Gondolatszilánkok (Pilisvörösvár, 2019)

Magyar mondák a török világból (1-8.)

Egyszer a szalontai hajdúk megtudták, hogy egy török csapat elindult Váradról, és Gyula felé tart. Mindjárt fegyvert ragadtak, de még lábast, fazekat, kereplőt is vittek magukkal, azzal vo­nultak Szalontáról. Messze nem mentek, csak a nádasig, ott a nád és zsombék között elbújtak. A vezér kiadta a parancsot: éjfélig moccanni sem szabad. Éjfélkor megjött a török. Amikor a nádasba beérkezett, a haj­dúk egyszerre mindenfelől megtámadták, s a lábasokkal, fa­zekakkal, kereplőkkel olyan istentelen lármát csaptak, hogy a törökök azt hitték, egész légió ördög, ahogy ők mondták, dzsinn támadta meg a csapatukat. Mindjárt eldobták a fegyvert, és futásnak eredtek. A hajdúk meg utána a futóknak, és még hírmondót se hagy­tak a török csapatból. Odaveszett az egész török csapat, és azóta ezt a szigetet ott a mocsárban Vérszigetnek hívják. Hajdú: A 16-17. században szegénylegényekből összeverődött katonák, akiknek egy részét Bocskay letelepítette a mai Hajdú­ság területén. A hajdúk közé tartozó személy. Fegyveres neme­si vagy hatósági szolga; poroszló. Díszes egyenruhájú megyei vagy városi altiszt. Hajdúkapitány. Hajdukáposzta, hajdutánc, hajdúváros, például: Hajdúböszörmény. Főnév. Zsombék: A lápból kiemelkedő kéveszerű, tömör növényi fo­nadék. Ha nem akarsz elsüllyedni, lépj a zsombékra. A legelő csupa zsombék. Valamikor nálunk, a faluban is zsombékszé­­kek voltak az udvaron, a zsombék tömör, húsz-harminc centi­­méteres átmérőjű gyökérzete. Bizonytalan eredetű szó. Főnév. Vezér: Főparancsnok, vezető. Görgei (1848 tavaszáig Görgey) volt a hadsereg vezére. A vezér volt a honfoglaló magyar tör­zsek feje. A parlamenti ellenzék vezérei ismét támadták a kor­mányt. A vezér házon kívül van. A vadludak közül az a vezér, amelyik a csapat élén röpül. A becsület és igazság voltak vezérei. 198

Next

/
Oldalképek
Tartalom