Varga József: Gondolatszilánkok (Pilisvörösvár, 2019)

Magyar mondák a török világból (1-8.)

A lovak türelmetlenül toporzékolnak. Toporzékol valami ellen: dühösen, tehetetlenül tiltakozik. Ne toporzékolj az Úr ellen, fiam! Dühöng, mérgelődik, dúl-fúl, rúgkapál, tombol, tajtékzik. Dühöng, mert nem sikerült a terve. Mérgelődik, hogy most kell neki a szomszédba menni. Dúl-fúl, rúgkapál, mert sohasem hallgatják meg, pedig sokszor igazat mondana. Tombol, mert elrontották a terveit. Szinte tajtékzik a benne felgyűlt haragtól. A toboroz ige régi nyelvi tánc származékának továbbképzett alakja. Ige.

Virágnyelv: Szerelmi közlésnek valamely virággal vagy annak nevével való kifejezése. Szerelmének virágnyelven üzent, különféle virágokból kötött csokrot küldött. Beszéljünk nyíltan, hagyjuk a virágnyelvet! Német mintára keletkezett nyelvújítás kori összetétel: virág + nyelv.

Göntérháza, 2018. szeptember 13-án

5. Kata, Bara, Mara

(Szabadkai népmonda)

Bemutatom a mondát, majd kikeresem belőle az alapszót. Ennek megadom a jelentését, szófaját, eredetét mondatokban szemléltetem. Ezt teszem a rokon értelmű szavaival is.

A török időkben nagy nádas volt a szabadkai határban, a szabadkai nép a ludasi nádasban rejtőzött el, amikor a török Szabadkát megtámadta.

A török mindig leskelődött, hogy elkaphassa őket. Csakhogy a magyarok a víz alá merültek nádszállal a szájukban, amikor a török megjelent. így mindig megmenekültek.

De a török ezt a cselt is kipuhatolta. Kiáltókat állított a nádas szélére. Ezek magyar nyelven így kiáltoztak: Kata, Bara, Mara,

195