Halász Albert: kór-kör (Lendva, 1993)
Pillanat
összehozni őket önmagával önfejű mondják pedig egy frászkarikát tisztán lát a mások ködjében elveszni mégcsak nem is tud közöttük túl logikusak a dolgok ha akarna akkor sem tudna nem látni csukott szemmel is ugyanaz a homály sötétség veszi körül ő nem is szemmel néz nem is szemmel lát ha mégis ember akkor mint mi mind pedig ö úgy szereti az almát ha csutkáig hámozzák mindig is a lényeget szerette a tiszta belső dolgokat a magmát ami mindennek belsejében rejlik és ki-kitör ha már nem bírja tovább a nyomást és akkor megfigyelhetjük a szemmel nem láthatót a kitörést a csupasz igazságot megjátsszák a színészek is amivel ő nem elégedett sohasem volt 66
/
