Hagymás István - Pápes Éva: Az álomlátó fiú. Mese és mesefejtés felnőtteknek (Pilisvörösvár, 2013)

Hagymás István: Holdkörök - Az álomlátó fiú című székely népmese olvasata

van találós kérdéseinkben is. Beleköltődött, hazára talált szólásainkban, közmondásainkban is: már a Hold a Nappal egészen összement (erősen megkopaszodott). Megtelt, mint a Hold (kigömbölyödött az arca). Rájár a Hold (beszámíthatatlan állapotban van). Sokszor megszarvasodik ad­dig a Hold (soká lesz még az). Addig tündöklik a Hold, amíg a Nap he­lyére ér (mindenki csak addig áll becsben az emberek előtt, amíg külön­bet, jobbat, használhatóbbat nem találnak nála). A Hold hol nő, hol fogy, hol megszarvasodik, de azért nehezen lehet rá köntöst akasztani (nehéz a bolond emberrel bánni). Fényes a Hold, mégse Nap (a legna­gyobb elismerés csak a legkiválóbbakat illeti). Ha el is fogy a Hold, megmarad a neve (ha veszít is a népszerűségéből a derék ember, jó hí­rét nem veszíti el). Hold ellen kutya ugat (ostobaság arra acsarkodni, akinek, aminek úgysem árthat az ember). Holdfogytán született (élhetetlen, gyámoltalan ember). Csendes, mint a holdvilág (jámbor). Elfogy, mint a holdvilág (egyre soványabb lesz). Hazudik, mint a hold­világ (megbízhatatlan). Holdvilágnál esküdtek (nem esküdtek meg, ha­nem természetes házasságban élnek). Talán az újbóli lakodalom (házasság) is éppen így érthető, ti. tényleg holdvilágnál „esküdtek meg” fiataljaink annak idején a Fehér király börtönében, vagyis akkor lettek egymáséi, még az álmaik is egyek voltak. Első házasságként fogható fel a pünkösdi „házasság” is, hiszen a bérmálás régi beavatási szertartások keresztény köntösbe (lányok menyasszonyruhája, fiúk vőlegény ruhája) bújtatása, márpedig a rituális felnőtté válás az első nemi aktushoz köthető. Az újbóli házasság már csak olyan, mint a Fehér király pecsétje a vesszőn, vagy a lovakon: tör­vényesített, hitelesített együvé tartozás, társadalmilag is elfogadottá tett ösztön, ős tan, „feloldott tabu”, szentséggé emelt kötelező érvényű, ha­lálig tartó kapcsolat. A mese persze nem két házasságot, hanem két la­kodalmat emleget, s a kettő - noha egybe tartoznak a valóságban - nem mindig járnak kéz a kézben, térben és időben a kettő elkülönülhet. Mégis, házasság szavunk „ház” töve, illetve lakodalom szavunk „lak” töve közel hasonló fogalmakat jelölnek. A Nap és a Hold a mesénkben após-vő viszonyban állnak, hol egymás­sal szemben, hol egymás mellett, hol egymást etetve, hol egymást „marva” stb.. Néha az az ember érzése, hogy ezen a bizonyos lakodalmon nem is a királylány és az ifjú Fehér király ünnepelnének, lakmároznának, hanem az após és a vej tartana közös „bulit”, „békepártit”. Bárhogy legyen is, ezúttal is a folyadék, a lé (visszafelé: él) mossa egybe, tükrözi vissza az apa és a fiú 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom